A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - SZIGETI János: A körtöltés várfalként veszi körül Hódmezővásárhelyt Városismertetők és útikönyvek

szokásokra utaló ragadványneveket sorolt föl: Igazságkeresö, Sodró, Pipás, Csirkés, Kiscsizmás, Kártyás, Nyekergő, Mezítlábos, Fütykös, Förgeteg, Veszött, Nyaló, Tánczos, Pinkó. Valamennyi a vezetéknevet előzi meg.12

A vallásfelekezetek száma az 1880-as években: reformátusok 30 000

katolikusok 12 000

zsidók 3 000

ág. hitv. evangélikusok, görög keletiek, nazarénusok, unitáriusok.

Betekintést nyújt a szerző a közoktatásba is.

Nemcsak az Alföldön, hanem városunkban is ekkortájt a legnevezetesebb építmény a piactéren (Kossuth tér) fúrt artézi kút. A Bakay-kút fúrása 1878. október 1- jén kezdődött, s többszöri megszakítás után, 1880. június 28-án fejeződött be.13 Az Alföld első artézi kútját Zsigmondy Béla (1848-1916) bányászmérnök fúrta a város megbízása alapján.14 15

A második artézi kút költségeire Nagy András János (1812-1890) és „hitestársa” Mucsi Mária 20.000 Ft-ot ajánlott föl. Zsigmondy Béla 1883— 1884- ben végezte el a fúrást. A Kálvin téri Nagy András János-kút felesleges vizét az 1886-ban épült fürdőbe (Köz- és Ingyenfürdő, kádfürdő) vezették le, melyben tíz külön fürdőszoba, továbbá egy férfi és egy női uszoda is létrejött.1'3 A népkerti közfürdőt napjainkra lebontották. Mivel a lakosság nagy része földművelésből élt, Vásárhelyt parasztvárosként is emlegették. Ballagi fölhívta a figyelmet a gölöncséré kre, akik fehér alapra festett kék virágokkal díszített mázas tálakat, korsókat készítettek. A vásárhelyi népélet tárházába is bepillanthatunk. A sajátos, ö-ző nyelvhasználatra és tájszavakra is példákat említ, szinte magával ragadja az élőszó vásárhelyisége, regionalizmusa.

Nem kerüli el figyelmét a lótartás sem. A makai embert idézi: kíméli, mint a vásárhelyi ember a lovat. A vásárhelyi legények híres jó huszárok. Még Simonyi József (1771-1832) „óbester” (huszár ezredes) dicséretét is kiváltották.

A vásárhelyi népéletet, a táj embereinek mindennapját, jellegzetességeit, szokásait, hagyományait, népszokásait, jószágtartását sokoldalúan tárja elénk. Nem feledkezik el a tájszavakról, az ö-zésről, a szólásokról, a közmondásokról. Önkéntelenül a későbbi néprajztudósunk, Kiss Lajos (1881-1965) életműve lebeg sze12 KÁLMÁN Béla: A nevek világa. Budapest, 1967. p. 100-106.

13 Hódmezővásárhely thj. fölruházott város polgármesterének évi jelentése az 1880. évről. Hódmezővásárhely, 1881. Mintegy 10 hónap alatt végezték el a munkálatokat, p. 40.

14 HARMAT Péter: Vásárhely kútjairól. Hódmezővásárhely, [1987]. 30 p.; HARMAT Péter: Mégis a Bakay-kút az első = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009. Hódmezővásárhely - Budapest, 2010. p. 191-196.

15 Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: TÓTH Ferenc. Szeged, 2000. p. 121; BODNÁR Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. Sajtó alá rend. SZABÓ József. Szeged, 1983. p. 114. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből, VII.)

58