A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - SZIGETI János: A körtöltés várfalként veszi körül Hódmezővásárhelyt Városismertetők és útikönyvek

műnk előtt, amikor Ballagi Aladár remek jellemzését olvassuk a vásárhelyi férfiemberek és asszonyok jelleméről.16

Nem feladatunk jelen dolgozatban foglalkozni a város múltját bemutató monográfiával, Csongrád megyei almanachokkal, kézikönyvekkel, tanulmánykötetekkel.17 Mivel az itt bemutatott írások, mai szóhasználattal idegenforgalmi és oktatási szempontok figyelembe vételével születtek, s maguktól értetődően egy-egy korszakot tükröznek, válogatásunk nem lehet teljes, nem is törekedtünk erre.

Aldobolyi Nagy Miklós (1911-1973) egyetemi magántanár, tanszékvezető (Szegedi Pedagógiai Főiskola) természeti földrajz témakörben szívesen publikált ismeretterjesztő cikkeket közérthető, világos stílusban. Hódmezővásárhely című városkalauza bevezetőjében a hosszú városnév értelmezéséből indul ki.18 A gazdag vízrajzi, vízföldrajzi adottságokról megállapítja: „A város arculata mindenkor a Tisza felé fordult, míg kelet felé lassan belesimult a tiszántúli löszhátságba. A város központja ma sincs messze az élő folyómedertől, de még közelebb esik a fészkelő gémekkel teli Körtvélyesi-szigetet körülölelő elhagyott mederhez, a holtághoz. ”

Rövid áttekintést olvashatunk a város múltjáról. Találóan állapítja meg, hogy a módos gazdaréteg és az agrárproletáriátus között a szociális feszültség az 1945. évi földreformig megmaradt, „sőt a múlt terhes örökségét áttételekben - települési rend, ipartalanság, útrendszer - a város még ma (1963-ig) is sínyli”.

1949-1950 között a vásárhelyi határ tanyavilágában Székkutas (Vásárhelykutas), Kardoskút nagyközséggé, Mártély községgé alakult.19 A nagyhatárú városból kivált tanyás községek megőrizték az agrárgazdasággal való kizárólagos kapcsolatukat. Hódmezővásárhely területének mintegy 130 ezer holdja (1950-ig) 82 és félezer holdra csökkent. A Békés megyéhez csatolt Kardoskút is erősen kötődik a városhoz, nevezetesen Orosházához. Alapfunkcióját tekintve agrárjellegű település.20 Aldobolyi Nagy Miklós írása Hódmezővásárhely tárgyi, szellemi, művészeti kincseinek, alkotásainak „dióhéj”-szerü bemutatásával zárul.

A makói neves tanár, helytörténet kutató Kelemen Ferenc (1890-1973) Csongrád megye 5 városának: Szeged, Csongrád, Hódmezővásárhely, Makó és Szentes múltját, műemlékeit írta meg Képek Csongrád megye történetéből című rövid ösz- szegzésében.21 A Szeged c. fejezet Bálint Alajos munkája.

16 Vö. A vásárhelyi „lélek tüköré” = KISS Lajos: Vásárhelyi Kistükör. Budapest, 1964. p. 72-75; Korábban a Látóhatár 1963. októberi számában is olvashattuk, p. 98-101.

17 „Ezer írás az Alföldről”. Válogatott bibliográfia. Békéscsaba, 1995. (Nagyalföld Alapítvány kötetei, 5.)

18 Élet és Tudomány, 1968. dec. 22. p. 1615-1620.

19 SIMONFFY Ferenc: Akadok Székkutas jelenéből és múltjából. Székkutas, [1971].; AKACZ László: Pusztából - mintafalu: Székkutas = Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1976. p. 99-107; HERCZEG Mihály - KRUZSLICZ István Gábor: Mártély. Szerk. BLAZOVICH László. Budapest, é.n. (Száz magyar falu könyvesháza.); Csongrád megye gazdasági földrajza. Főszerk. KRAJKÓ Gyula. Szeged, 1983.

20 Békés megye gazdasági földrajza. Főszerk. KRAJKÓ Gyula. Békéscsaba, 1974.

21 Szeged, 1963. Hódmezővásárhely, p. 45—58.

59