A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BÉRES Mária: Szeremlei Sámuel régészeti munkásságáról
Magán Múzeum, Szentes) voltak. Mellettük Plohn József fényképezett, Varga Antal gimnáziumi tanár pedig rajzolt. Hat munkással „az alapfalak mentében” két nap alatt tárták fel a templom maradványait, melyet 1893-ban Varga Antal lerajzolt. Kutatóárkaikat és itt-ott meghagyott tanúfalaikat a ’90-es években folytatott feltárások során megtaláltuk és dokumentáltuk. Ez a feltárási módszer hosszú ideig alkalmazásban volt a műemléki épületek kutatásában, ma már ritkán használjuk, csak akkor, ha más módon kutatni nem tudunk. Ilyenkor különösen pontos rétegta- ni megfigyeléseket végzünk, kimerítően dokumentálunk és úgynevezett tanúfalakat (meg nem kutatott részleteket) hagyunk. (1. kép) 1895-ben a Kokovai-földeken, Tóth Péter tanyáján, Bartha Sándor földjén és Hajnal Pál tanyája mellett „szondáztak”, azaz keskeny, hosszabb-rövidebb kutatóárkot húztak azon a területen, ahol a felszínen régészeti leletek mutatkoztak. Ekkor érzékeltek települési jelenségeket, melyeket átvágtak. A rétegeket és a földbe mé- lyedő régészeti jelenségeket, objektumokat azonban nem dokumentálták, csupán az árkok földjéből kikerült leletanyagot (jobbára a fémeket) őrizték meg. A módszer, megváltozott céllal és technológiával, ma is használatos, a 393/2012. (XII.20.) Kormány Rendelet részletesen szabályozza alkalmazási formáit és a hozzá kapcsolódó szakmai dokumentációs követelményrendszert. Mekkora pénz állt Szeremlei Sámuel részére, hogy az előzetes régészeti kutatásokat elvégezze? A forrást a város és a református egyház biztosította, az összegből -a dokumentumokból kitűnik korlátos volta fel sem merült nagyobb volumenű ásatás lebonyolítása. Nem is ez volt a kitűzött cél, hiszen azok évekig elhúzódtak volna. Miben volt új a Szeremlei Sámuel irányításával összegyűjtött régészeti leletanyag és információ alkalmazása? Mielőtt a Hódmezővásárhely története I. kötet megírásához fogott volna, a gimnáziumi régiségtár anyagát Nagy Géza, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze meghatározta, így jól besorolt és keltezett régészeti forrásanyag állt rendelkezésére. Szeremlei a feldolgozás során hibát csak abban vétett, hogy a gyűjteményben távoli térségekből származó leletek is voltak, lelőhelyük pontos feltüntetése nélkül, s ő ezeket is „bevonta a helyi történelembe”.10 A kor szokásától eltérően a szondázások helyszíneit és ezzel együtt a felszíni leletek előkerülési helyét térképen jelölte. A felszíni munkáit a várost körülvevő tájban elhelyezte. Meghatározta a kor ismeretei szerint az előkerült leletek korát, így térben és időben párhuzamosította a határában élők múltját, adatokat nyert a benépesülés menetére és idejére. Nagy lépést tett a korszerű régészeti topográfián alapuló településtörténet módszereinek kialakítása felé. A régészeti leletanyag összegyűjtését nemcsak a helyben írott forrásokkal nem rendelkező történelmi korok vonatkozásában tartotta fontosnak, hanem a középkor, kora újkor esetében is, még akkor is, ha az adott egykori település történetére vol10 BANNER, 1957. 136. 48
