A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BÉRES Mária: Szeremlei Sámuel régészeti munkásságáról

tak írott adatok. Fel akarta villantani a régmúlt hétköznapi életét, műveltségét, komoly lépést téve a civilizáció-történetírás felé.

A Hódmezővásárhely története köteteiben a geológiai rétegtan alapján fegyelmezett következtetéseket vont le a paleolitikus és a mezolitikus dél-alföldi és a város területét érintő életlehetőségekre vonatkozóan. A régészeti források közül azokat interpretálta máig helytálló érvénnyel, amelyekhez írott forrásokat is igénybe vehetett. A többi leletanyag értelmezésében az éppen megszilárduló magyar régészeti kronológiára támaszkodva nem ért, nem érhetett el megfellebbezhetetlen eredményeket. Az általa igényelt komplex településrégészeti kutatási módszereket csak 1944-ben dolgozta ki Méri István, s az ilyen jellegű településásatásokra csak a második világháború után került sor.

Banner János és Kruzslicz István Gábor így összegezte Szeremlei Sámuel és az archaeologiai munkákban szakmai segítői (Tergina Gyula, Farkas Sándor, Oláh Imre és Varga Antal) által végzett tevékenység régészeti vonatkozásait.11 Végeredményben négy év alatt több mint hetven helyszínen kutattak, kilenc templom és település nyomát találták meg, összegyűjtöttek 723 db érmét. Elsősorban közép- és népvándorlás kori leleteket ástak ki. Feltárták a tarjánvégi avar temetőt, amelyet a kor legnevesebb régésze, Hampel József publikált. Szeremlei nagy érdeme volt, hogy felismerte a régészet és a történelem összefüggését, és megteremtette közöttük a kapcsolatot. Az archaeologiai forrásokkal szemben támasztott történészi igényeit a magyar régészettudomány csak egy emberöltővel később lett képes kiszolgálni.

" BANNER, 1957. 135-136-KRUZSLICZ, 1994. 99-110.

49