A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BÉRES Mária: Szeremlei Sámuel régészeti munkásságáról
1898- ban születik meg Magyarországon a törvényjavaslat az egységes örökségvédelemre, amely egyben az első közgyűjteményi törvénytervezet is. 1899- től a Kolozsvári Egyetemen Posta Béla vezetésével gyakorlati régészképzés indult, többnyire itt szereztek képesítést a vidéki múzeumok régiségtári őrei. Hampel József és Nagy Géza az eddig összegyűlt vidéki múzeumokban felhalmozott régészeti leletanyagok meghatározását végezte el. A 19. század végére kialakulnak az alapvető feltárási módszerek, rögzítésre kerül a relatív és az abszolút régészeti kronológia, szemléletében modem tudomány lesz a régészet, de még nem születnek meg a tudomány eredményeit korszakonként összefoglaló, a társtudományok művelői számára is értelmezhető összefoglaló művek. A régészeti településkutatás elmélete és módszertana, különösen a középkor vonatkozásában, még gyerekcipőben jár. Szeremlei Sámuel irányította régészeti feltárásokról a csomorkányi ásatások alapján8 A Szeremlei irányításával, vagy az általa végeztetett feltárások részletes számba vétele alól felmentést ad, hogy azok korszerű formában, könnyen elérhető módon, példamutatóan közölve vannak.9 Milyen történeti müveket ismerhetett Szeremlei munkája megkezdése előtt? Mindenek előtt a vármegyetörténeti monográfiákat, Pesty Frigyes (Szörény és Borsod megye), Tagányi Károly (Szolnok-Doboka vármegye), Borovszky Samu (Csanádvármegye), Zsilinszky Mihály (Csongrád vármegye) köteteit. Csánki Dezső egy-egy korszakra vagy korszakra és témára vonatkozó könyveit, továbbá kisebb intézmény vagy várostörténeti helyi munkákat, Dömötör Géza, Garzó Imre, Fári Antal és Futó Mihály írásait említhetjük. Szinte mindegyikükre jellemző volt, az írott forrásanyag pozitivista vagy pozitivistákhoz közel álló szemléletű feldolgozása, közlése. Különböző mértékben ugyan, de támaszkodtak a földből előkerült tárgyi emlékanyagra. Pesty és Tagányi a római feliratokra, Borovszky már az egyéb régészeti leletekre is. Zsilinszky munkájában a földrajzi környezet és a geológiai emlékeket is bemutató fejezet kimagaslóan gondos. Csomorkány esetében a feltárások két részre oszthatók, egyrészt a templom alapjainak vizsgálatára irányultak, másrészt a cinterem és a település kisebb részleteit rögzítették. Egyszerre célozta az egyházi műemlék jellegének, jelentőségének tisztázását és a hozzá tartozó település-temető településtudományi vizsgálatát, szondázó jelleggel. Sajnos a komplex településkutatási igény és cél megvalósítása - a magyar régészettudomány fejletlenségéből következően - kialakulatlan kutatási módszerekkel folyt. A csomorkányi templom romjainál először 1892-ben ástak. Régész munkatársai dr. Tergina Gyula (Magyar Nemzeti Múzeum) és Farkas Sándor (Magyarságért 8 CSML HL XIV.7. Szeremlei Sámuel irodalmi hagyatéka. BÉRES, 1997. 61-64. 9 KRUZSLICZ, 1994. 99-110. 47
