A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BÉRES Mária: Szeremlei Sámuel régészeti munkásságáról

Az 1622-ben megszervezett Bethlen Kollégiumban 1726-ban hozták létre a késő középkori-kora újkori gyűjteményt. A hódmezővásárhelyi Református Gimnázium tanári kara 1858-ban az éremtár megalakításával vetette meg a gimnázium régiségtárának alapjait. A vegyes profilú régiségtár a következő években szépen gyarapodott.

Széchényi Ferenc magángyűjteményével 1802-ben alapította meg a Magyar Nemzeti Múzeumot, mely kezdetektől gyűjtötte a régészeti leleteket4 5. Szegeden 1882-ben Reizner János munkájával indult a Somogyi Károly által alapított könyvtár berkein belül az érem- és régiségtár kialakítása . 1890-ben került a múzeumba a híres bojárhalmi honfoglalás kori női sírlelet, és az 1890-es években Szeged környékén megindultak a rendszeres régészeti feltárások. Szentesen 1897-től társulati alapon működött az örökség gyűjtése. A Csongrádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat rendezett múzeumi tevékenységét 1906-ban kezdte a Magyar Nemzeti Múzeum felügyeletével, és a munkát Csallány Gábor irányította6. A 19. század végétől a megyeszékhelyi beruházások és az államsegélyből támogatott rendszeres ásatások ontották a nívós régészeti emlékanyagot. Ugyanekkor a városban működött Farkas Sándor gyógyszerész Magyarságért magán múzeuma, jelentős néprajzi és régészeti hagyatékkal. A vásárhelyi múzeummal ő ápolt szorosabb kapcsolatot7. Hódmezővásárhelyen hivatalosan 1905-ben jött létre a múzeum, néprajzi profillal, Tornyai János és Kiss Lajos szervezték, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának felügyeletével. A múzeumban csak Szeremlei Sámuel halála után, 1929- ben indult meg a rendszeres régészeti tevékenység, addig a vegyes régészeti leletek a református gimnázium régiségtárába kerültek.

1778-ban Budán került sor hazánkban az első szakszerű régészeti feltárásra, a Flórián téri római katonai fürdőt ásta meg Schönvisner István.

1858-ban Römer Flóris vezetésével létrejön a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Osztályán belül az Archeológiái Bizottmány, és szakfolyóirataként megjelent az Archaeologiai Közlemények, amely az országban folytatott különféle régészeti kutatásokról, valamint a véletlenszerűen előkerült leletekről tudósított.

Az 1876-ban Magyarországon megrendezett a Nemzetközi Ős- és Koratörténeti Kongresszus kiadványában rendszerezik a magyar ősrégészet addigi - főként - ásatási eredményeit. A századvég és a 20. század elejének régészeti gyűjtésében alig volt megfigyelhető a tervszerűség, kivételt Hampel József, Nagy Géza vagy Márton Lajos tanulmányai képeztek. A korszakban viszont - a mai gyakorlattal ellentétben és az Archaeologiai Közleményeknek köszönhetően - jellemző volt az eredmények gyors publikálása.

4 NAGY, 2003. 31.

5FÁRI-NAGY, 2002. 181.

6 RÓZSA, 2002. 191.

7 Farkas Sándor részt vett Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely környéki ásatásaiban, s a Szeremlei-hagyatékból kivehető, hogy régészeti szakkérdésekben többször konzultált vele.

46