A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - NAGY Gyöngyi: Vásárhely történetírója, Szeremlei Sámuel és a Hód-Mező-Vásárhely története című monográfia

gyarországot. Kis Trója c. költeményét, amelyben az 1808. évi tűzvészről számolt be, a városi tanács felkérésére írta.4

A reformkori történetírókat már kevésbé érdekelték a régi krónikák, s azok főszereplői, így a nemesek, főurak, királyok helyett a nép felé fordultak. Nagy Ferenc Hód-Mező-Vásárhely városa rövid rajzolatja c. munkája szintén nagy forrásértékkel bír, és stílusában, tartalmában is legfőbb jellemzője, hogy a népet helyezi a középpontba. Munkája, ahogyan Fényes Eleké5 is, először közölt Vásárhely lakosairól statisztikai adatokat, s mindez a hivatalos statisztikai szolgálat megalakulása előtt három évtizeddel történt. Az 1849 és 1870 közötti időszak Magyarország történetében meglehetősen nehéz volt, mégis az 1848-49-es szabadságharc leverése után a történelem felé ismét sokan fordultak. Megjelent az Új Magyar Múzeum nevű folyóirat, amelyben több vásárhelyi történész is lehetőséget kapott a publikálásra.6

A reformkori történetírók több kérdésekre keresték a választ. Magyarország miért maradt el Nyugat-Európától, mi segítette vagy gátolta a polgárosodást, vagy ahogyan ők nevezték, a művelődést, hol vannak azok a gyökerek, amelyek Magyarországot elindíthatják a polgárosodás útján, s vajon igaz-e az a sokat hangoztatott tézis, hogy Magyarországon a polgárság és a jobbágyság idegen elem a nemzet testében? Módszerük is más volt: bíztak a természettudományos vizsgálati módszerben, s úgy gondolták, a múlt törvényszerű összességek jelensége, az emberiség folyamatosan fejlődik, s mindennek megvalósítója a társadalom, különösen a városok és falvak lakói. Szerintük nem a királyok, hanem a nép alkotja a történelmet. Ez a történetírói irányzat az európai pozitivizmuson keresztül jutott el Magyarországra, s olyan országokban, ahol a feudalizmus nagyon meghatározó volt, szinte elsőként vetette fel a polgári átalakulás és a demokratikus rend kialakításának igényét. Magyarországon a pozitivista történetszemlélet a társadalom szerkezetének megfelelően két ágon működött: az egyik ág a polgárság és a polgárosuló nemesség, a másik a mezővárosok lakosai, a nép köré tömörült. Az új történetszemléletben a nép eredetét, életét és kultúráját feltáró munkamódszer a XVIII. század elejétől, Montesquieu-től kezdve létezett, Magyarországon pedig a reformkor ismert alakjai, Kölcsey, Erdélyi, Ipolyi Arnold fejlesztették ezt az irányt. A polgári történetszemlélet elterjedésével egy időben merült fel az igény arra is, hogy megismerjék Magyarország parasztvárosainak történetét. Forrás bőven volt, mert ekkor nyíltak meg a mezővárosok levéltárai, különböző kiváltságlevelek, polgámaplók jelentek meg, előkerültek a régi, mezővárosi pecsétek, amelyek a paraszti önkormányzatok létezéséről tanúskodtak.7

4 Uo. 12-13.

5 FÉNYES Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja, statistikai és geographiai tekintetben. Pest, 1839.

6 KOVÁCS 1984. 13-14.

7 R. VÁRKONYI 1994.

38