A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - ANTAL Tamás: Szeremlei Sámuel vásárhely-történeti munkái a nagymonográfiája kiadása előtt

tervallumok szerinti felosztásban olvashatunk a kötetben először Szőnyi kecskeméti és debreceni tanulóéveiről, Vásárhelyre kerüléséről és külföldi utazásáról, majd a váci püspök 1744. évi egyházlátogatásáról s annak távlati következményeiről: az 1749. évi helytartótanácsi rendeletről, amely a római katolikus hitet elhagyók megbüntetését tette kötelezővé nemesek és jobbágyok tekintetében egyaránt. Értesülhetünk továbbá Vásárhely földesurairól és az úriszéki bíráskodásról, pontosabban a kivégzésekkel összefüggő lelkészi teendők ellátásáról szóló 1752. évi vitáról; a Törő Pál és Pető Ferenc-féle 1753. évi lázadásról és összeesküvésről, valamint annak Vásárhelyt érintő negatív kihatásairól: a kálvinista város elleni megtorlásokról. Ennek folyamában nyert jelentőséget elsőként Szőnyi fellépése, midőn álnéven egy latinul és magyarul írott verset tett közzé annak kifejezésére, hogy az árulásért a város egész lakosságát büntetni nem volt sem indokolt, sem jogszerű. Szeremlei beszámolt a király elleni pártütésben indult perek végeredményéről, különösen a város elpusztításának tervéről, amelyet később arra enyhítettek, hogy Vásárhely saját költségén létesítsen kaszárnyát és tartson fenn királyi haderőt, mely a fegyveres felügyeletet gyakorolta volna a lakosság felett. Szőnyinek az uralkodóhoz címzett kérvénye azonban javított a helyzeten, mivel bizonyította, hogy a felségárulásban résztvevők nem azonosíthatók a város egyetemével, míg végül - mások közbenjárására is tekintettel — mind a feldaraboltatás, mind az említett költséges beruházás egy részétől az alföldi város megmenekült.9

Szeremlei bemutatta az új római katolikus templom emelésének körülményeit és a Károlyi Ferenc 1756. évi úrbéri szabályzatának következtében kifejlődött vitákat is a város és földesura között, melynek feloldásában a hétéves háború terhei s eseményei mellett szintén Szőnyi személyes fellépése segített. A vásárhelyi református konzisztórium szervezéséről, működési szabályzatáról és tevékenységéről, valamint a közerkölcsiségről, a boszorkányok feletti ítélkezésekről, illetve a céhek és az egyházak viszonyáról, a helytartótanács és a református mesterek vallásgyakorlatának vitájáról ugyancsak képet nyerhetünk Szeremlei művéből. Önálló fejezetben ismertette gr. Eszterházy Károly váci püspök 1761. évi egyházlátogatásának krónikáját, a keresztelésekkel kapcsolatban kialakult gyakorlat feletti kánonjogi disputát, majd pedig Szőnyi Debrecenbe való meghívását és annak elutasítását, mire a vásárhelyiek „örökös lelki atyjuknak” választották meg, s a város ragaszkodását kifejezendő, egész életére szóló anyagi és erkölcsi beneficiumokat adományoztak neki 1765-ben.10 A könyvben tárgyalt további témakörök közül kiemeljük a következőket: az egyház és a tanügy körében tett intézkedéseket (1767), Szőnyi fellépését a város bírái ellen, amely következtében az állandósításáról kiadott, hivatkozott ünnepélyes oklevelet érvénytelennek nyilvánították (1770); az esperessé történő megválasztását (1774), a reformátusok és a katolikusok közti folytonos

9 SZEREMLEI Samu: Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek, 1717-1794. Budapest, 1890. 1-74., 206-208.

10 Uo. 75-119., 221-222.

32