A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
jén Csúcs városrészben, a Kígyó és a Rigó utcák sarkán. A családi elbeszélés szerint a szabadságharc alatt, a vásárhelyről induló népfelkelők részére dárda- és kaszanyeleket készített. Fia Rácz Lajos (1841-1927) is ezt a mesterséget tanulta ki, tanyai gazdálkodás mellett vitte műhelyét a régi Szegvári (ma Madách) utcában. R. Lajos fia, Ferenc édesapjánál tanulta ki a kerékgyártó-bognár mesterséget, majd Szegeden és Pesten járt vándoriparos legényként. Rácz Ferenc 1893-tól működtette kerékgyártó műhelyét a Síp utcán, amelyen nagy szekér és kocsi forgalom volt a 20. század fordulóján. A vásárhelyi Ipartestületnek negyedszázadon keresztül volt elöljárósági tagja, az Iparos Daloskörnek alapítója és alelnö- ke. Rácz Sándor mártélyi bognármester Vásárhelyelyen az újvárosi bognár, Hatvani Pál Nádor utcai műhelyében inaskodott, majd itt szerzett segédlevelet 1911-ben. Vándorútján dolgozott Kardoskúton, Nagyzomboron és több szepességi városban (Kluknón, Korompán, Kassán), majd Szegeden, ahonnét a háborúba szólították. 1918 végén nyitotta meg első, önálló műhelyét a mártélyi régi Seres kocsma helyén, majd a következő évben átköltözött a főutcái iskolával szembeni házba és műhelybe. Rákos Imre (1872—?) bognármester Mesterségét vásárhelyen szerezte meg, Imre Máté műhelyében. Ezután Budapesten, Aradon, Vácott és Szegeden szerzett szakmai tapasztalatot. Vásárhelyre visszatérve a Zrínyi utca 86. szám alatt nyitja önálló bognármühelyét 1896-ban. Az elismert szaktekintély, R. Imre mellett tanulja ki a mesterséget testvéröccse R. János is, mint sok más későbbi vásárhelyi bognár. Jelentős a szakmai és társadalmi szerepvállalása. Az Ipartestület Kocsigyártó Szakosztályának tíz éven keresztül elnöke, mellette hat évig Ipartestületi elöljárósági tag. Tagja az Iparegyletnek, társelnöke a III. Olvasókörnek. Hét gyermeke közül ifj. R. Imre és R. Lajos édesapja nyomdokain és tanítása szerint sajátították el a bognármesterséget. R. Máté a kovácsmesterséget, R. János pedig a kocsifényező szakmát tanulta ki. Rákos János (1879—?) bognármester Testvérbátyja keze alatt tanulta ki a bognárság alapjait, majd ötéves szakmai vándor- úton Szeged, Kecskemét és Budapest jelentős kocsigyártó műhelyeiben dolgozik. 1903-ban tér haza szülővárosába és testvére mellett nyitja meg önálló bognárműhelyét. Munkája mellett Iparegyleti választmányi tag, az Otemplomi ref. gyülekezet presbitere. Bátyja R. Imre leköszönése után felkérték az Ipartestület Kocsigyártó (bognár) szakosztályának elnöki posztjára, amelyet azonban nem fogadott el. 1903-1948-ig működtette műhelyét a Zrínyi utca 90. alatt. Tóth Ernő' Ferenc kocsigyártó Kocsigyártó műhelye a Kállay (ma Bajcsy-Zsilinszky) utca 42. szám alatt működött. Önálló iparát 1891-ben váltotta ki és 1927-ig dolgozott. Testvérével Tóth Lajos kovácsmesterrel együtt készítették a (korabeli hirdetése szerint) „mindennemű új ruganyos és rugany nélküli kocsikat. Bútorszállító kocsikat, társaskocsikat, csukott födeles és nyitott kocsikat, kisebb és nagyobb teherhordó és magyar kocsikat. Szánkákat minden kivitelben... kocsialkatrészeket... kocsiátalakítást, nagyobb és kisebb javításokat.” Az 1904-es vásárhelyi Ipari és Mezőgazdasági Kiállításon, az Országos Iparegylet ezüstérmét nyerték két ma250
