A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár

több gazda maga pótolta, nem kellett a kovácshoz vinni, vasalásra. A nagy teherbírású a szekerekre 30-40 mázsa rakomány is felfért, ugyanakkor az ökörvontatás miatt lassúak voltak. Oldalai csak favázzal készültek, széna-szállításhoz rudakkal, ún. vendégoldallal szélesítették ki. A 18. századi vásárhelyi becsű jegyzőkönyvekben még megtalálhatóak a vasalás nélküli kerekek {fakókerék) és szekerek adatai. A 19. század elejétől rendszeressé válik az „Öreg Szekérnek, Szekérben való Keréknek abrontsal való vasalásától, a’ Gazda ó [ill.] új Vasából” (azaz a régi vasalás nélküli fakószekémek ill. vasalatlan keréknek vasalása a kovácsnál, a szekeres gazda által hozott régi vagy új vasanyaggal). Nyári használat előtt a vasalatlan fakószekér kerékagyát és más forgó alkatrészeit meglocsolták egy-két vödör vízzel, hogy a fa alkatrészek összedagadjanak, menet közben ne nyikorogjanak.

Tár szekér (vasas szekér)

Régi teherszállító szekérféle, az 1743-ból származó vármegyei árszabás föde- les, deszkaoldalú és kassal bélelt oldalú változatát említi.45 A későbbi fuvaros kocsik és stráfkocsi elődjének számít. Magas oldaldeszkáit összeeresztették, amitől jól záródtak, így szemes gabonát, morzsolt kukoricát vagy homokot szállíthattak vele. Később vasalással erősítették az oldalait, magasítható és lefedhető volt vékony deszka tetővel vagy ponyvával.

Vasas kocsi (fél igás- vagy kis igás kocsi)

Kisebb teherbírású (3-3,5 mázsa önsúlyú, 10-15 mázsa teherbírású), könnyített tengelyű és vasalású igás kocsi. A szegényebb parasztság által használt kocsi, durvább megmunkálású, rövidebb (6-6,5 sukk, azaz 205 cm) és keskeny jármű volt. Kerekeinek nyomtávolsága 42 coll (kb. 111 cm) volt. Két személy fért el az elejében, hátul a rakomány. Legtöbbször csak egy ló húzta.46

Vásárhelyi igáskocsi (hétsukkos)

Az ökrös szekérhez hasonló felépítésű, de annál könnyebb igába fogott lovak húzták, teher- és személyszállításra egyaránt használt jármű volt. Könnyedségét, rugalmasságát nem vasrugózat, hanem a kocsiszekrény, a váz és a kerekek fáinak rég kialakult összeválogatása és kialakítása adta. Csak helybeli szekérfaragók készítették, legelterjedtebb igáskocsi volt a vásárhelyiek körében, több emberöltőt is kiszolgált, javításokkal, felújítással. Hosszúsága 7-8 sukk az az kb 220—253cm. Teherbírása 18-20 mázsa volt, ritkán 22 mázsásat is készítettek.47

Vásárhelyi, oldalkasos [és nem oldalkosaras] könnyű kocsi

Vásárhely, Orosháza, Szentes és Csongrád által határolt területen a 18. századtól kezd elterjedni használata. Átmenetet képez a nagyteherszállító szekér és a csak személyszállításra használható kocsik között. Kialakulását a helyi útviszonyok, a tanyás gazdálkodás és a vásározás, piacozás segítették elő. A fa alkatrészeket gon45 CSML HL Tan. Ír. Árszabások 1743-1813.

46 HERCZEG Mihály i.m. 259.

47 Uo. 260.

240