A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - LŐKÖS Imre-PRESZTÓCZKI Zoltán: A Nemzeti Parasztpárt hmvhelyi szervezetének története

Ezeket az akciókat már egyértelműen a kommunisták irányították azzal a szándékkal, hogy a születendő új államrend „potenciális ellenségeit”, a kulákká nyilvánított parasztságot, valamint a kizsákmányolóknak tekintett vállalkozókat, valamint egyéb „ellenséges elemeket” távolítsák el az érintett pártszervezetek, melyek vezetőit is a kommunisták jelölték ki. Hódmezővásárhelyen is lezajlott a tagrevízió a két megmaradt koalíciós pártban. A kisgazdáknál Vata Ernő 1948. novemberi eltávolítása után az új pártvezetőség teljesen kommunista befolyás alá került.

Ami a Nemzeti Parasztpárt vásárhelyi szervezetét illeti, 1948-ban újabb alapító tagok távoztak - visszahívás útján - a törvényhatósági bizottságból. Kiss János, Tóth János, Imre Ernő, illetve Sós János helyét id. Selmeczi Tóth Mihály, Gyuricza János (1895-1980) párttitkár, Takács Sándor és Lukács József (1902-1967) foglalta el. A tanácsi iratok szűkszavúak a tekintetben, hogy miért kellett távoznia egy- egy bizottsági tagnak. A változások oka az lehetett, hogy a régi parasztpárti politikusok nem azonosultak az országosan zajló eseményekkel, és nemtetszésüket kifejezésre is juttatták. Utóbbi személyek közül Gyuricza készségesen végrehajtotta a kommunisták kívánságait a visszahívások és új jelölések során. 1951 januárjában Nagy György, a Magyar Dolgozók Pártja vásárhelyi titkára úgy jellemezte, hogy a Népfront irányvonalát teljesen magáévá tette és megbízásait teljesíti.84 Azt meg kell jegyezni, hogy 1947 őszétől Pap János és Gyáni Imre sem Vásárhelyen tartózkodott, noha mindkét politikus törvényhatósági bizottsági tag maradt. Pap Budapesten a FEKOSZ kisbérlő szakosztályának elnökeként működött, míg Gyáni 1949-ig Szeged főispánjaként dolgozott. Miután visszatértek Vásárhelyre, a kommunisták révén szembesülhettek az új feladattal: a Parasztpárt helyi szervezetének felszámolásával, „munkás-paraszt szövetség” jelszó alatt.

A leváltott törvényhatósági bizottsági tagok már láthatták a többpártrendszer, benne a Parasztpárt végét. A kommunista vezetés számára egyre inkább útban voltak azok a személyek, akiket aggasztott a sztálini módszerekkel végrehajtott hatalomátvétel. Az 1947-es választások után Rákosiéknak és vidéki embereiknek módjuk volt a gyakorlatban is megtenni azt, amelyet addig csak verbálisán tettek: a más pártok belügyeibe való beavatkozást. A tanácsi iratok szűkszavúak a tekintetben, hogy miért kellett távozni egy-egy közgyűlési tagnak. Kiss János esetében felfedezhető némi sértettség 1948. októberi levelében, melyet a párttitkárnak írt: „Tisztelt Gyuricza úr, a lemondásomat beadtam. Illés Péter vette át, nyugtát is kaptam róla, tehát kérem, most már engem ne zavarjanak több felszólítással. Fellebbezni nem fogok, csupán ennyi a kérésem többet ne zavarjanak. Az első felszólítástól kezdve nem vagyok a parasztpárt tagja. Tisztelettel: Kiss János85 sk.” 1949-ben

84 BENCSIK Péter i.m. 100-101.

85 Kiss János (1889-1967) külterületi útörként dolgozott a második világháború előtt. Egykori munkatársaival, Pap Jánossal és Gyuricza Jánossal együtt csatlakozott az NPP-hez.

199