A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - LŐKÖS Imre-PRESZTÓCZKI Zoltán: A Nemzeti Parasztpárt hmvhelyi szervezetének története
A Szociáldemokrata Párt újjászervezése során inkább előnyt jelentett az a körülmény, hogy az Oláh-Karácsonyi-Vad csoport elhagyta a szervezetet. A pártban a tanácsköztársaság helyi szervezésénél már jelenlévő, egyébként népszerű Posztós Sándor és Takács Ferenc mellett Erdei István és felesége, Bangó János, Zombory István, Papp Lajos, Szőke Imre vállalt vezető szerepet. Az SZDP ügyét segítette, hogy leg(el)ismertebb vezetője, Takács Ferenc az Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztere, a későbbi kormányok államtitkára lett. A szervezési feladatokat a tapasztalt Erdei István vette át. A szovjet városparancsnoksággal történt egyeztetések során az SZDP kapta meg a város irányítását. Kiss Pál, miután polgármesterré választották, belépett a pártba. A párt lapja, az Alföldi Újság 1945 második félévétől jelent meg, és három évvel később, a „munkásegység” nyomán szűnt meg. A harmadik legjelentősebb politikai erő, a Független Kisgazdapárt az előbbiekhez képest némi késéssel alakult meg. 1944 decemberében először a Gazdasági Egyesület alakult újjá. Vezetői közül Karácsonyi Sándor, Kruzslicz Flórián és mások az FKgP újjáalakítását határozták el, jórészt régi tagokkal. A Parasztszövetség, mint a Kisgazdapárt társszervezete csak 1945. július 8-án alakult újjá. Főbb vezetői: Balog János elnök, Tárkány Szűcs Ferenc háború előtti elnök, valamint ifj. Keresztes Tamás alelnök. Utóbbi az újjáalakult vásárhelyi FKgP alelnöki tisztségét is betöltötte 1945-ben.8 A vásárhelyi kisgazdák prominensei között a fentebb említetteken kívül Fejes Istvánt, a párt háború utáni elnökét, Oláh Sándor párttitkárt, Vata Ernő alelnököt, Simonka György, Bartók Zoltán és Csordás Nagy Dezső újságírókat, valamint Dékány József gazdálkodót, Vásárhely polgármesterhelyettesét tartjuk számon. Az FKgP országos és helyi viszonylatban gyorsan le tudta dolgozni a munkáspártokkal szemben megmutatkozó szervezésbeli lemaradását, hiszen a háborút követően az egykori jobboldali pártokat és egyesületeket fasisztának nyilvánították, és ennek jegyében felszámolták. Ennek következtében a képviselet nélkül maradt társadalmi rétegek (a polgárság csaknem teljes egészében, a birtokos parasztság) a kisgazdák mellé álltak, szimpatizáltak az agrárpárt politikájával. A novemberi választásokig a taglétszám - a bel- és külterületi lakosokkal együtt - elérte a tízezer főt. Ami a kisgazdák előnyére szolgált, hogy a két szóba jöhető riválisa, az MKP és az SZDP munkáspártnak számított, így fő társadalmi bázisukon, az ipari szak- és segédmunkásságon, illetve az alkalmi munkákból tengődő, „proletár” rétegeken, valamint a szakszervezetekbe tömörült alkalmazottakon kívül másokat nemigen tudtak megszólítani. A helyi kisgazdák helyzetét az a körülmény viszont nehezítette, hogy Vásárhelyi Független Újságjuk első száma csak 1946. február 1-jén, a köztársaság kikiáltásának napján jelent meg. Meg kell jegyezni: a Vásárhely Népe az 1945-ös választásokig koalíciós színezetű: saját pártjuk népszerűsítésén kívül más pártok rendezvényeiről szóló cikkek (persze 8 Keresztesről ld. PRESZTÓCZKI Zoltán: Száz éve született Keresztes Tamás hódmezővásárhelyi parlamenti képviselő = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 2009. Szerk. KOVÁCS István, VARSÁNYI Attila. Hódmezővásárhely -Budapest, 2010. 267-300. (a továbbiakban PRESZTÓCZKI 2010) 175
