A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - KADAR Péter: Szeremlei Sámuel lelkipásztori tevékenysége Hódmezővásárhelyen

erkölcsiségét, és prédikátori küldetését. Egyszersmind társadalmi felelősségérzetének is lépten-nyomon hangot ad. (Adalékként még azt is leszűrhetjük, hogy Szeremlei korának nemesi-polgári liberalizmusa és a mai neoliberális felfogás fényévnyi távolságra vannak egymástól, csupán egy megtévesztő fogalomazonosság van a kettő között.)

Számomra két összetevőből érthető meg a helyi társadalom történetét, más szóval hallgatóságának múltját és lélekrajzát kutató tudós. Egyfelől, Szeremlei, a geleji kisnemesi családból származó igaz hazafi, aki történelmi osztályának hagyományosan viselt felelősségét viszi tovább a nép sorsát kutató tudósként. Nemesi osztályának nemzetről, szabadságról és haladásról alkotott felfogása inkább Széchenyié, mint Kossuthé. Erre a családi elkötelezettségére ráadásként vállalja a másikat, minthogy ároni családból is származik,20 a prédikátori hivatást. E két eredő okán a nép sorsának megjobbítását nem elsősorban a társadalmi reformokban keresi, hanem az erkölcs megjobbításában. S ha lehet, e tekintetben Szeremlei hivatás- tudata erősebb a beleszületés jogánál és kötelességénél is. A liberális nemes amellett, hogy hisz a jó erkölcsök érvényességében, alapvetően a reformokban látja a fölemelkedést. A prédikátor viszont Kölcseyvel vallja: „Hajh’ de bűneink miatt gyűlt harag kebledben... ” - azaz, a nép sorsának romlása nemcsak külső okokban keresendő, hanem inkább az erkölcs és az emberi kapcsolatok megromlásában.

Ugyanakkor a társadalmi megoldást nem a régi, 1848 előtti világ helyreállításában látja. Bár nem tagadja, hogy az értékek általános meggyengülése a francia forradalom korától terjedt el Európában21, s hogy „a szélesre kiterjesztett népjogok megvesztegethetőleg hatnak igen sokaknak erkölcsére és sokakat elkábítnak, népszerűség vadászatra csalogatnak”, a kialakult állapotok gyógyírját nem valamilyen történelmi restaurációban, vagy lelki félrevonulásban látja. Inkább arra ösztönöz, hogy az egyház továbbra is folytassa a hit és tiszta erkölcsök fenntartására és a népnevelés fejlesztésére (iskoláztatás) tett erőfeszítéseit, a társadalom jó érzésű és cselekvőképes szereplői pedig vegyék ki részüket társadalmi jogaik gyakorlásából: „ ...aki érez erőt magában arra nézve, hogy az eszmék és törekvések versenyében megálland, s tudja, hogy magasztos hivatása nem kevesebb, minthogy a világ világossága legyen, hogy tisztítsa, jobbítsa és boldogítsa az emberi nemzetet, annak az önállóságát és szabadságát meg kell becsülni és áron is meg kell venni. ”22

Mint látjuk, a prédikátor Szeremlei a szószéktől távol, az íróasztal mellől, közíróként sem tagadja meg igehirdető voltát, hanem „a világ világosságakénf’a társa20 Kutatója, a fentebb már idézett R. Várkonyi Ágnes e szavakkal méltatja a Szeremlei Császár-famíliát:,, Családja azoknak a nagyműveltségű lelkészcsaládoknak egyike, amelyek annyi kiváló tudóst adtak a XIX. századi Magyarországnak.” In i.m. 11., hiv.: BÖSZÖRMÉNYI 1994. 15.

21 Sz. S: Valláserkölcsi s társadalmi élet. (Díjnyertes pályamunka) E.R. III. 137.

22 Valamennyi idézet Sz. S: Magyarország történetének áttekintése 1860-1867 = Társadalomrajz, 1887. június húszadika. Az hódmezővásárhelyi református Újtemplom toronygombjában elhelyezett irat. Idézi BÖSZÖRMÉNYI 1994. 58. kk. 61-62.

16