A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei

DOBOS IRMA

KAKASSZÉK GYÓGYVIZEI

„ Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;

Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,

Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. ” (Arany János)

Az alföldi szikes tavak már igen régen felkeltették nem csak a helyi és a környékbeli lakosság, hanem a vízzel foglalkozó szakemberek figyelmét is. Már a 19. század végén nagyon sok helyen kialakult a népi gyógyászat és annak eredménye alapján a Tiszántúl és a Duna-Tisza-köze szikes tavait az ország ásványkincsei közé sorolták. Főként az 1920-as évektől azután először az orvosok, majd a kémikusok a vegyi összetétellel és a gyógyhatással, illetve a kettő összefüggésével mind gyakrabban foglalkoztak. Az apró szikes tavak két nagy folyónk, a Duna és a Tisza, illetve ezek mellékágainak lerakódásaiból, maradványaiból maradtak vissza. A dunai hordalékból meszes-szódás szikes tavak és talajok képződtek, a tiszai hordalékból pedig az eruptívumok savanyú, szolonyec típusú szikesek képződését alakították ki. Ez a különbség különösen a tavak vizein tapasztalható, ha a makroelemeket vizsgáljuk, akkor eltérést találunk a Na+, a HC03 és a többi komponens mennyisége, a víz színe és a víztömeg mennyisége között. A különbség, a változás nem csak a tavak között jelentkezik, hanem egy vízlelőhelyen belül is, s különösen eltérő időszakokban is feltűnően más eredményt mutatnak a vízelemzések.

Az állandóan növekvő karbonát-tartalom a környező magasabb térszínü területről mosódik be a tóba és az oldott mész azután ott kicsapódik. Homok jelenlétében mésziszapos homok, anélkül pedig mésziszap, ha nagyon erőteljes a mészkiválás, akkor réti mészkő képződik. A Szegedi Tudományegyetem földtani és földrajzi tanszéke beható vizsgálatot végzett a szikes tavak kialakulásának bizonyítására és megállapították, hogy a karbonátos üledékek bázisát alkotó fűtóhomok pleisztocén végi, posztglaciális „fenyő-nyír” kori képződmény. A rátelepült karbonátos üledék pedig a felmelegedést, a „mogyoró-fázist” bizonyítja. Fejlődéstörténetileg vizsgálva a szikes tavak már a würm II. végén időszakosan vízzel borítottak lehetnek, medrük pedig a würm III. végén, illetve az óholocén mogyoró-fázisban képződött intenzív deflációs felszínátalakulás eredménye. Ekkor a vízfelület jelentősen csökkent, így parteltolódás is történt, de teljesen nem száradt ki egyik tó sem. A tölgy-fázisban viszont jelentősen megnő a vízfelület, majd a bükk I- és a bükk II- ben ismét fokozatosan csökken a felület. Ma már a tölgy fázishoz viszonyítva a tavak kiterjedése mintegy annak a fele, de állandósult a vízborítás feltehetően a karbonátos iszap vízzáró hatása miatt.

157