A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei

A szikes vizek a felszíniek egyik különleges típusát képezik. Igen nagy az oldott sótartalmuk, elérhetik a 10 000 mg/l-t is, legnagyobb mennyiségben a nátrium és a hidrogén-karbonátionok uralkodnak, a pH a lúgos jellegre utal a 7,5-10,5 közötti érték alapján, így a sós vizek közzé lehet őket sorolni. Ezek sekély, általában 1 m mélységű tavak és különböző fejlődési helyzetben vannak. A mocsár, a láp, a fertő, esetleg a tócsa típusba sorolhatók be. Színük is változó. A fehér színű általában fiatal keletkezésű és ezek a valódi szikes tavak. Ha fekete színű, akkor már régebbi és feltöltődéssel előbb a mocsár, majd a láp alakul ki bennük, amelyet a morfológia is segíti. Elhagyott folyómedrek, holtágak, deflációs szélbarázdák képezhetik a tavak ágyát. A belvíz- és a folyószabályozás előtt sokkal több szikes tó borította az Alföldet, mint ma. A szikes tónak nem csak a vize különleges, de jellegzetes növény- és állatvilággal is rendelkezik (Andó 1975).

Az 1969. évi Szikesvízi Szimpóziumon 25 előadás hangzott el, köztük Tamásié Dvihally Zsuzsa igen figyelemre méltó előadása, amely a szikes vizekben a kémiai és az optikai változások dinamikájáról közölt értékes adatokat (1970). Jól látja, hogy a sziksós víz egy nagyon labilis négy összetevős kémiai rendszer, az egyes alkotók mennyisége állandóan és nagymértékben változik. A fény hatására is különböző módon zajlanak le a biológiai folyamatok. A legkevésbé a kék fényt engedik át a szikes vizek, a mélység felé haladva azután mindinkább a nagy hullámhosszúságú sugarak dominálnak. Fő jellemvonásuk még a nagy mennyiségű oldott só, de az, mint a többi alkotó is, nem csak évszakonként, hanem száraz és nedves időközönként is változik.

A szimpózium egyik beszámolója foglalkozott a környezeti tényezők és a szikes vizek mesozooplanktonjai közötti összefüggésekkel. Az összeállításból kiderült, hogy a megfigyelt fajok többsége más típusú hazai vizekben is előfordul. Leírta a biológus az 1955. évi kutatás eredményét és eszerint 8 faj csak szikes vizeinkben fordul elő, s az 5 úgynevezett natronofil-faj előfordulását az Alföld szélsőséges időjárása hozza létre abban a sajátos környezetben, amely lehetővé teszi ennek az 5 fajnak a tömeges előfordulását (Megyeri 1970).

A szikes vizek Mollusca faunájának kutatása kizárólag a Duna-Tisza közéről közölt adatokat. A szerző megállapította, hogy 10 feletti pH-k mellett gyakorlatilag puhatestű az ilyen jellegű vízben az Alföldön nem fordul elő (Richnovszky 1970). A Vertebrata fauna vizsgálatát a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával részben a Duna-Tisza közi, részben a Tiszántúli szikes vizekre terjesztette ki Marián Miklós és Kakasszékkel is foglalkozott, de értékelésében nem tért ki az egyes lelőhelyekre, hanem általánosságban, összefoglalóan az egyes fajok elterjedését vázolta fel (1970).

A szikes vizek madártani problémáiról Sterbetz István számolt be ugyancsak ezen a szimpóziumon (1970). A Rotatoriákat bemutató dolgozat a hazai szikes tavak kivételével a szárazföldi sósvizek kemizmusának indikátorairól közöl általános vizsgálati eredményt (Ruttner-Kolisko 1970).

A SIL budapesti ötödik kongresszusán Kol Erzsébet előadásában hívja fel a külföldiek figyelmét a magyarországi különleges szikes víztípusra (1930).

158