A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - KÖSZEGFALVI Ferenc: „A verseny kiszoríttassék.” Kísérletek a verseny kiküszöbölésére a hódmezővásárhelyi nyomdaiparban a 20. század első felében

sági alapon és Irodalmi Művészeti és Nyomdaipari Részvénytársaság cég alatt való megalapítását határoztuk el.. .”10

A cikomyás fogalmazvány és a vállalkozás tervezett, barokkos neve azt is mutatja, hogy a nyomdát másodlagosnak, a könyv- és újságtermelés eszközének tartják, pontosabban a város könyv- és újságtermelésének teljes folyamatát szeretnék uralni a nyomtatástól a használóig, s a konkurenciát kiszorítani. Erdei nyomdáját 220 ezer korona örökáron 1920. május 3-án vásárolták meg (az ügylet természetesen csak a társulat megalakulása után realizálódhatott). Maga Erdei a régi helyén, a Szent Antal utca 7 szám alatt működő nyomda élén maradva műszaki igazgatóként állt az alapítók közé. E csoport, melyben egyébként maga a polgár- mester, dr. Soós István (1863-1948) is benne volt, jellemző módon leképezi a város akkori társadalmának irányító rétegét. A 19 személy közül 8 nagygazda, földbirtokos, 8 vezető értelmiségi, vagy köztisztviselő, s mindössze egyetlen iparos és egy kereskedő van közöttük.

A vállalkozás terjengős címe az alakuló közgyűlésig lerövidül, ekkor már pusztán Kultúra Részvénytársaság a vállalkozás neve. Az irodalom és a művészet itt továbbra is hangsúllyal említtetik. Ez az üzleti szempont mellett talán arra utal, hogy a trianoni trauma föloldását, a kormány politikáját, könyvek, folyóiratok, újságok kiadásával kívánták segíteni.

Az 1920. december 28-án tartott alakuló közgyűlés az alapítók szándékát látszott igazolni: a részvényjegyzési felhívás széles visszhangra talált a városban, a határidőig, november 15-ig a háromezer részvényt 254-en jegyezték, a vállalkozás 300 000 korona alaptőkével megindulhatott.

Az alakuló közgyűlés a társaság reprezentatív elnöki tisztének betöltésére Szádeczky-Kardoss Lajos (1859-1935) történészt, egyetemi tanárt kérte föl. Az indulás optimizmusára jellemzőnek találjuk, hogy az alakuló közgyűlésen megválasztott vezetőség majdnem kizárólag az Alapítási Tervezet aláírói közül került ki. A nyolc tagú igazgatóságban hat, a hat főből álló felügyelő bizottságban további három alapító tag nevét találjuk. Az összesen 14 tagú vezetőségbe a kilenc alapító mellé a Mezőgazdasági, a Kereskedelmi, illetve az Allatforgalmi és Húsipari Részvénytársaság igazgatóját delegálták, valamint egy építészt és egy gyógyszerészt. (Véleményünk szerint ugyanakkor az is jellemző, hogy három év múlva, amikor már az igazgatóság kilenc, a felügyelő bizottság hét tagból áll; az 1923-as zárszámadást már csak öt egykori alapító írja alá, négyen igazgatósági, egy pedig felügyelő bizottsági tagként. Ebben a vezetőségben már többségben vannak időközben csatlakozott gazdasági szakemberek, közéleti személyiségek.)

A társaság célja, amint az alakuló közgyűlésen újra megfogalmazták, változatlan: „...az irodalom, művészet, nyomdaipar és termékeinek előállítása, forgalomba hozatala, közvetítése és általában támogatása minden irodalmi és művészeti törek10 Alapítási Tervezet az Irodalmi Művészeti és Nyomdaipari Részvénytársaság létrehozására. CSML HL Iratok.

151