A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Balog Gábor: Vásárhely „utolsó nemesi kúriá”-ja

sá. Ki adhat arra jogot? s méltó-e maga a szabadságra, aki másban nem tiszteli

azt?”10 11

Az ablakbeverés után Török Bálint komolyan fontolóra vette a ház utcai részen történő kitoldását, átalakítását vagy annak helyén egy teljesen új lakóépület emelését. Ezt feltételezi ugyanis az 1873. szeptember 24-én Pokomándy István (1832-1909) polgármesternél való megjelenése, melynek során - egyéb mellett - telkén, „az utcai vonalra célba vett építkezési vonalak kijelölése tekintetéből küldöttség kirendelésé”-t kérte." 1874. július 8-án azonban a közvetlenül szomszédos, (1890/91-től) Andrássy utca 10. számú telken tűz ütött ki, mely a 8. és 10. szám alatt több épületet egészen elhamvasztott, Török Bálint melléképületére is átterjedt, ám szerencsére ott „elejét venni s elnyomni sikerült”.12 A Hód- Mező-Vásárhely című lap szerint ha nem jön még időben a segítség, és nincs szélcsend, akkor Török Bálint épületei is elégnek, s a tűz „a roppant hőség és szárazságban a főutcán a legborzasztóbb pusztítást viszi véghez”.13 Az eset hatással volt arra, hogy Török Bálint az általa célba vett építkezéstől elállott, az 1873. szeptember 24-én polgármesterileg megbízott küldöttség az 1874. július 22-ei tanácsülésen - egyéb mellett - azt jelentette, hogy kérelmező építkezési vonalainak kijelöltetését már „nem kívánja”.14

10 Hód-Mező-Vásárhely (a továbbiakban: HMV), 1873. ápr. 20. „Mint igen sajnálatos utójátékát...” Az ablakbeverési ügyet lásd még: VV, 1898. jún. 19. „Huszonöt év előtt - Városunk önálló törvényhatósággá emelése”; GAÁL Endre: Politikai és társadalmi küzdelmek = Hódmezővásárhely története. II/1. köt. Főszerk. SZABÓ Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. 279.; VARSÁNYI Attila: A hódmezővásárhelyi föispánság története (1873-1950). PhD-értekezés. Szeged, 2010. 11. (CSML HF Kéziratok gyűjteménye) - Egy több helyen is elérhetővé tett írás szerzője az 1873. április 15-ei nappal kapcsolatban a következőket írta, idézzük: „[...] a város főterén, ahol »...az ünnepi felbuzdulásban Török Bálint volt megyei főispán házának ablakait bezúzták [...]«. Az ünnepségről mindkét pártlap megemlékezett: a Vásárhelyi Közlöny csupán az ünnepség menetét írta le [...], míg a Hód-Mező-Vásárhely természetesen az ablakbezúzást emelte ki [...].” Török Bálint állítólagos „föispán”-i mivolta a monográfiából való naiv átvétel eredménye, az viszont már nincs benne a monográfiában, hanem kizárólag az ő képzeletének a szüleménye, hogy Török Bálint háza „a város főterén” állt, vagy hogy a Vásárhelyi Közlöny (ekkor) „pártlap” volt. Török Bálint háza tehát nem „a város főterén”, hanem főutcáján állt, ő maga pedig sosem volt „megyei főispán”, legfeljebb csak alispán. A Vásárhelyi Közlöny nem „csupán az ünnepség menetét írta le”, hanem az ablakbeverésről is beszámolt, a Hód-Mező-Vásárhely pedig az ügyet egyáltalán nem „emelte ki”, hanem azt a Közlöny-nyel hasonló helyen, hasonló terjedelemben és hasonló hangnemben említette. BODÓ Péter: Hódmezővásárhely dualizmus-kori sajtója. Piliscsaba, 2010. 34. (CSML HL Kéziratok gyűjteménye)

11 CSML HL Tan. ir. 1497/1874. t.ü.

12 Uo. 1472/1874. t.ü.

13 HMV, 1874. júl. 12. „Tüzeset”

14 CSML HL Tan. ir. 1497/1874. t.ü., Tanácsülési jegyzőkönyv (a továbbiakban: T.ü. jkv.) 1497/1874.

18