A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Az órás

Papp Takács Károly órás, ékszerész és látszerész. Újvároson született 1898- ban. Édesapja id. Papp Takács Károly a Dél-Erdélyi Petrozsényben szolgált, majd Bácson volt MÁV állomásfőnök. Fiát Aradra adja órásinasnak, Dick Samu órás és ékszerész mesterhez és feleségéhez, akiknek gyermekük nem lévén, szinte sajátjukként nevelik és tanítják a szakmára. Náluk tanul meg németül, franciául és románul, amely nyelveknek később hasznát is veszi. Itt is szabadul fel 1915-ben, majd néhány hónapnyi segédkedés után behívják katonának, és több fronton harcol a háború végéig. 1918 decemberétől az erdélyi székely hadosztályban harcol, egészen annak feloszlatásáig. Ezután órássegédként vándorútra kelt, bejárta Erdély nagyvárosait, dolgozott Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron és Déván, de elkerült Bukarestbe, Bécsbe és négy hónapra Párizsba is, hogy szakmai tudását gyarapítsa. Az Aradra visszatérő Papp Takács Károly, nem teszi le az új román államra az esküt, ezért elhatározza, hogy szülővárosába tér vissza. Ekkor nevelőanyja, egy éjszaka alatt ruhájába varr annyi arany ékszert, amivel önálló üzletet nyithat Vásárhelyen. 1924-től önálló üzletet működtetett a Szent Antal u. 9. alatt. Az órások mestervizsgáztató bizottságának tagja, Burka Ferenc elnök, és ifj. Rácz Gábor órás mellett. Látszerész szakvizsgát tesz 1928-ban, az Erzsébet Szemkórház akkori szemész főorvosánál, dr. Pásztor Imrénél, így bővítve üzlete választékát. A városban elsőként, de a Dél-Alföldön is az elsők között van, aki az órás és ékszerész tevékenység mellett, megszerzi a látszerész szakvizsgát. 1933-ban nősül meg. Órásinast és segédet nem foglalkoztatott, de Bihal órásmester lánya, Bihal Ella nála tanulta ki a mesterséget. A második világháború sem kerülte el, az orosz fronton építő századnál szolgál, majd a háború vége felé szintén behívják, és a Dunántúlon esik szovjet fogságba, ahonnét csak 1947-ben tér haza. A Vásárhelyen állomásozó szovjet csapatok helyőrség parancsnoka, egy napon az órás mester műhelyébe lépve, az asztalra öntött egy tarisznya, korábban „összegyűjtött” különböző falióra-alkatrészeket, vekkerórát. A kérése pedig „csak” annyi volt, hogy a mester néhány nap alatt készítsen ezekből neki egy karórát. A lehetetlen kérést ebben az időben teljesíteni kellett, így egy új karórájába került Papp Takács Károly órás mesternek, hogy a szovjet elöljáró elégedetten távozzon tőle. Az államosításkor nem az egész műhelyét vették el, csak látszerészeti gépei és felszereléseinek egy részét, amellyel megalakult a helyi Ofotért szaküzlet. Az állami üzlet vezetője azonban még évekig áthordta - titokban - a szemüveglencséket Károly bácsihoz becsiszolni. Az ötvenes évektől egyre rosszabb volt az órás és látszerészeti kellékek és alkatrészek beszerezhetősége, egy központi vállalatnál lehetett csak megrendeléseket tenni. Az ékszerészetet teljesen betiltották a kisiparosoknak, de az ismerős vásárhelyiek még évtizedekig vitték javíttatni, alakíttatni ékszereiket Károly bácsihoz. Vejét, Dezső Józsefet kitanította az órásmesterségre, aki mellette dolgozott segítő családtagként, 1970 és 1980 között. A háborúban és a hadifogságban szerzett betegségei lassan felőrölték egészségét, és 1982-ben meghalt.

116