A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből II. Bereczk Péterné Spuller Róza rövid életrajza és közéleti tevékenysége

ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA

FEJEZETEK A BERECZK CSALÁD TÖRTÉNETÉBŐL II.

Bereczk Péterné Spuller Róza rövid életrajza és közéleti tevékenysége

Amikor Bereczk Zoltán hozzákezdett családtörténeti művének megírásához, az adatgyűjtés során elbeszélgetett nagybátyjával, Bereczk Péter gyógyszerészszel és feleségével Spuller Rózával a régi időkről, felidéztette velük a régmúlt emlékeit. Ekkor született meg a gyógyszerésznében az elhatározás, hogy emlékiratot készít, amelyben gyermekkora és a Vásárhelyen töltött hosszú évtizedek eseményeit örökíti meg. A képekkel gazdagon illusztrált 240 oldalas Album 1926 című visszaemlékezés sajnos nem élte túl az 1950-es éveket. Bereczkék fiúunokája, Szathmáry Elemér 1948-ban tuberkulózisban meghalt, húga, Margit teljesen egyedül maradt. A patika és a hozzátartozó lakás államosítása után szükséglakásba költöztették, ahol értékei, családi levéltáruk, közte a nagymama naplója is az enyészet martalékává vált. Bereczk Zoltánnak köszönhetően, aki 1925 és 1937 között megírt családtörténeti művében bőven idéz az Albumból, és fotókat is közöl, az utókor megismerkedhet, mégha vázlatosan is, a Bereczk család ezen ágának történetével.

Először Bereczk Péterné Spuller Rózát mutatjuk be. A Torontál megyei Nagykikindán született 1863. június 10-én. Apja, Spuller Konrád előbb városi főbíró, majd főkapitány. Anyja Ivancsics Mária, akinek családja Szegeden élt, szintén középosztálybeli. Gyermekkorát hét testvére körében Nagykikindán töltötte, iskoláit is ott végezte.

A Spuller családot több ízben is nagy anyagi veszteség érte, végül elszegényedtek. A legkisebb leányt, Rózát 19 éves korában szülei Vásárhelyre küldték rokonokhoz, jelesül özv. Sachner Ernőné Ivancsics Szidóniához, aki anyai nagynénje volt Rózának. (Sachnerné ismerős előttünk, ő bérelte közmegelégedésre a régi Fekete Sast, amelyet 1904-ben lebontottak.)

Róza jól érezte magát a vendégszerető nagynéni házban, akinek Ida nevű leányával együtt „lányosodtak”. Közel egyidősek lévén együtt hálóztak, szórakoztak, sőt még egyformán is öltöztek. A néhány hónapra tervezett rokonlátogatás végleges letelepedésnek bizonyult: a szép Róza Vásárhelyre jött férjhez 1884 őszén. Róza megemlíti, mintegy megismétli naplójában, hogy nem volt gazdag lány. így ír erről: „Csak néhány nagybútort kaptam hazulról; lakásunkat Péter maga rendezte be, s a bútorokat is maga vette. A szalon garnitúrát, mely piros selyem brokát volt, Szegeden vette Seifmann bútor raktárában; a hálószoba és ebédlő bútort pedig Singer Sándor ügyvédtől vásárolta, aki éppen akkor vált el első feleségétől. A bútorok a következő darabokból álltak: 2 db. ruganyos és 2 db. lószőr matrac, 2 nagy szőnyeg, 5 széles futószőnyeg, 3 ablakra és egy alkóvra való szövet és csipke függöny, 1 kredenc, 2 nagy tükör, 1 kis asztalos toilette tükör, ebédlő asztal, 6 db. ebédlő szék, 1 ottomán (támla nélküli karos dívány), 1 db. asztal és 2 ágyterítő, varróasztal, 2 db. függőlámpa, 2 db. köpő81