A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből II. Bereczk Péterné Spuller Róza rövid életrajza és közéleti tevékenysége

csésze.” „Nehezen ment a fészekrakás - mondta Róza - de az a fő, hogy jól érezzük magunkat benne; bár sokat küzdöttünk, fáradtunk és szorgalmasan dolgoztunk.”

1885. július 2-án született egyetlen gyermeke, Margit. A korabeli újságok híradásai szerint ebben az időben néhány napon át városunkban vendégszerepeit Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, aki keresztanyja lett a kis Margitnak, bár a keresztelőn Soós nagymama helyettesítette a művésznőt. Margitot 12 éves korában Lippára vitték zárdába, ahol gondos nevelésben részesült.

A századforduló éveiben Bereczk Péterék nagy társasági életet éltek, főként akkor, amikor Margit hazajött a zárdából. Télen gyakoriak voltak a vadászvacsorák, névnapok, de nyáron sem voltak ritkák a többnapos mulatságok. Ilyenkor Béla cigány muzsikált a vendégeknek. Néhány név a baráti körből: Juhász Mihály polgármester és neje, dr. Baksa Lajos volt polgármester és családja, Szappanos Mihály tiszti főorvosék, László Dániel, a postahivatal vezetője (leánya, László „Böske” első felesége volt Pásztor János szobrászművésznek, nagyon fiatalon meghalt), Éberhardt István MÁV-állomásfőnök, Finy Béla gyógyszerészék. Finy Margit jó barátnője volt Bereczk Margitnak. Hosszan lehetne még sorolni a baráti társaság tagjait.

1907-ben a valóban feltűnő szépségű Margit férjhez ment dr. Szathmáry Mihály szentesi ügyvédhez. Örömteli esemény volt Róza életében unokái érkezése: Elemér 1908-ban, Margit 1909-ben született.

Bereczkné nagyon szeretett utazni. 1907 és 1913 között több turistaúton is részt vett, vejével és lányával Ausztriában és Németországban jártak. 1913-ban az Északi-tenger környékén utazgattak. Voltak Dániában, Svédországban és Norvégiában. Az 1914-re tervezett olaszországi útjukat részben a háború, részben pedig veje betegsége hiúsította meg. Szathmáry Mihály 1921-ben meg is halt. Egyik unokáját, a kis Margitot Róza nevelte tovább. Később - úgy tudjuk - egy svájci nevelőintézetbe került, ahol jó nevelésben részesítették.

Térjünk rá Bereczk Péterné közéleti tevékenységének ismertetésére. 1885- ben fiatalasszonyként lépett be a Római Katholikus Nőegyletbe, röviddel utána a férje által életre hívott Vörös Kereszt Egyletbe. Mindkét körben közel harminc éven keresztül fejtett ki eredményes tevékenységet, amelyet az illetékes vezetők díszérmekkel jutalmaztak. Utóbb Ferenc József ismerte el a hadikórházban végzett munkáját 1916-ban.

A Katholikus Nőegyletben Rittné Gábris Ágnes mellett kezdett dolgozni, majd annak halála után a századforduló tájékán választották meg az egyesület elnöknőjévé. Ekkoriban került fókuszba a nőegylet, mivel a kálvinista fellegvárban, Vásárhelyen ki kellett harcolni a zárda alapítását. Ezügyben még Rittné vezetésével küldöttség járt gr. Csáky Károly váci püspöknél, ahol a kihallgatáson Róza is részt vett.

Az épülő zárda berendezéséről is gondoskodni kellett. Ennek költségeit a nőegylet magára vállalta. „A pénzt gyűjtés útján szedték össze. Róza, mint alel- nöknő időt és fáradtságot nem sajnálva heteken, hónapokon keresztül járta a 82