A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások

A végjáték: 1867-1879

A kiegyezést követően a korábbi kormányszervek megszűntek, illetve beolvadtak a magyar hivatalokba. Azon településeknek, amelyek továbbra is szerették volna az 1849 augusztusa és 1850 ősze közötti kiadásaik egy részét készpénzben vagy adóvisszatérítés formájában viszontlátni, immár a magyar pénzügyminisztériumhoz, illetve államszámvevőséghez kellett fordulniuk. Az új kormányszervek ismételten további igazolásokat kértek arra vonatkozólag, hogy jogosak-e a települések követelései. Vásárhelyen Kossá László főszolgabíró 1867. április 5-én felkérte Pity István megyei levéltárnokot arra, hogy az 1850. évi hadbiztosi számolati könyv vonatkozó kivonatát — amely a helyzet megoldása lenne - küldje el számára. Pity - mint egy héttel későbbi válaszában kifejtette - a számolati jegyzőkönyvben nem találta nyomát a Vásárhely városával történt esetleges elszámolásnak és más, hadiszolgáltatásra vonatkozó iratoknak.33

1869 decemberében a főszolgabírói hivatal felvilágosítást kért a hadiszolgáltatások visszatérítésének, mint elintézetlen ügynek állásáról. A községi bizottmány utasította Gaál István számvevőt, Soós János levél tárnokot, Barta Sándor és Nagy Mihály bizottmányi tagokat, hogy jelentést tegyenek a főszolgabíró számára.34 Kézzelfogható eredmény továbbra sem született.

1871-ben merült fel újra a hadiszolgáltatások visszatérítésének kérdése. Az április 15-én tartott képviselőtestületi ülésen Gaál István számvevő előterjesztésében összegezte a városnak a (kiegyezés óta) magyar királyi kincstárral szembeni követeléseit, valamint összefoglalta, hogy az eltelt két évtizedben mi történt a szolgáltatások megtérítése terén. Furcsállta, hogy a megyéhez 1850-ben felküldött kimutatások és nyugták alapján megejtett számadásnak nincs nyoma a város és a vármegye levéltárában. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 20 202 forintot a megyétől kellene követelni, mivel a városnak járó összeget a megye hadiadó-tartozásába számították be. Erre az államszámvevőség egyébként már 1866- ban felhívta a város vezetőit. A tanács utasította Soós Jánost, hogy kutasson olyan, a császári hadbiztosság és a megye közötti számadások után, melyek bizonyítják, hogy város követeléseit beszámították a megye, illetve saját hadiadótartozásába. A levéltárnok ezúttal sem talált vonatkozó hadbiztosi számolatokat, illetve azok létezését igazoló okmányokat.'35

1876-ban Vásárhely város tanácsa felterjesztéssel élt a pénzügyminisztériumhoz a hadiszolgáltatások megtérítése érdekében. Ebből megtudhatjuk, hogy a három, fentebb már ismertetett összegből a harmadik, a 7391 forintot kitevő

33 Uo. Tan. ir. 1370/1879. Kossá László levele (1867. ápr. 5.), ill. Pity István válasza (1867. ápr. 12.).

34 Uo. Közgy. jkv. 1869. dec. 17. 259/1869.

35 Az 1871. április 15-ei közgyűlés 188/1871. számú határozatának kivonatát, valamint Soós János jelentését Id. CSML HL Tan. ir. 1370/1879.

74