A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások

követelés részben már megtéríttetett azáltal, hogy 3867 forintot beszámítottak a város hadiadó-tartozásába, a maradék összeget azonban nem kapta meg Vásárhely, mert a kincstár szerint magasabb árakkal számolt, mint amennyit központilag megállapítottak. A 14 952 forintnyi követelés esetében 19 nyugta valódiságát még 1861-ben megkérdőjelezte a Helytartótanács, majd visszaküldte a városnak azzal, hogy bizonyítékokkal szolgáljon részben a nyugták valódiságát, részben azok korabeli megszerzésének veszélyeit illetően. Ezen ügy is befejezetlen maradt, akár a megyével fennálló, 20 202 forintnyi követelés „kálváriája”. Mivel ezeket a követeléseket a Helytartótanács, illetve az államkincstár korábban jogosnak ismerte el, újólag felterjesztették a pénzügyi tárca felé azzal az 1884 forintnyi követeléssel együtt, amely az 1850 májusától Vásárhelyen tartózkodó császári katonaság és fegyőrség elszállásolásával kapcsolatos költségeket jelentette. A város elismerte, hogy a Geringer-féle alapból annak idején felvett 1000 forintot, és felkészült annak levonására a fennálló követelésekből. A minisztériummal való esetleges tárgyalás lebonyolítására a város közgyűlése Matók Béla (1829-1897) tiszti főügyészt bízta meg.16

1877-ben a pénzügyminisztérium rászánta magát arra, hogy rendezze az 1849. és 1850. évi hadiszolgáltatások ügyét. 31909. szám alatt kiadott rendelkezésében, melyet Brüll Frigyes hódmezővásárhelyi magyar királyi adófelügyelő hitelesített - 1879. május 7-én! - véget vetett a három évtizedes küzdelemnek, melyet Hódmezővásárhely folytatott a jogos jussáért. Megállapította, hogy a városnak összesen 5998 forint 18 krajcár követelése jogos. Ebből levonásra került a kamatokkal együtt 1050 forint, amely a Geringer-alapnak 1849 végén a város részére folyósított kölcsönét jelentette. A megmaradt 4948 forint a várost terhelő adótartozásba lett betudva. A dokumentumból megtudhatjuk azt is, hogy a korábban követelt 20 202 forintból 9586 forint 29 krajcár jogos követelés, amelyet a Csongrád megyével az 1850. december 16-án, Budán tartott „főhadbiztosi elszámolás alkalmával az érintett követelés czímen [...] megtérítésre alkalmasnak találtatván”. Azonban ez az elszámolás még 1858-ban befejeződött, amikor a várostól levontak 5000 forintot a Geringer-alap felé meglévő adóssága kiegyenlítésére, és a Vásárhelynek megállapított 4586 forint 29 krajcárt betudták a város fennálló adótartozásába. Ez a megállapítás a korábban keletkezett levéltári iratokból nem derült ki.* 37

1879 szeptemberében a Városi Tanács az adófelügyelőség útján már értesült arról, hogy a Geringer-féle összegnek az adótartozásba való betudásával 855 forint 21 krajcár túlfizetés történt, illetve Vásárhely számára az adóleszámítás után járó 82 forint 59 krajcár utalványozása indokolt. A testület utasította a pénz16 CSML HL Tan. ir. 1370/1879. A Városi Tanács felterjesztése a Pénzügyminisztériumhoz az 1848/49-ik évben tett hadiszolgáltatások megtérítése iránt, 1876. aug. 7., valamint Matók Béla előterjesztése a Városi Tanácshoz, 1876. júl. 22. és CSML HL Tanácsülési jkv. 1876. júl. 29. 1810/1876.

37 CSML HL Tan. ir. 1370/1879. A M. Kir. Pénzügyminisztérium 31909/1877. sz. leirata a m. kir. adófelügyelőnek Hód-Mező-Vásárhelyett. A másolatot Brüll Károly adófelügyelő hitelesítette.

75