A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások

gyei levéltárnokot, Pity Istvánt (1809-?) bízta meg, hogy keressen a Szegváron székelő megyei levéltárban arra vonatkozó adatokat, miszerint a szolgáltatásokat a kormányzat részéről rendezték volna, illetve újabb bizonyítékokat arra, hogy a város követelése jogos az államkincstárral szemben. Ugyanerre utasította Vásárhely Soós János (1831-1897) városi levéltárnokot is, aki az archívumban kutatott a hadiszolgáltatásokkal kapcsolatos iratok után. A munkába Kossá László városi főszolgabíró is bekapcsolódott, aki több iratot másolt vagy másolatot hitelesített. 1862 nyarán Vásárhely ismételten felterjesztette a hadiszolgáltatással kapcsolatos iratokat az államkincstárhoz, amelyeket két év múlva újból visszakapott. Szintén a tanács, illetve a közgyűlés megbízása alapján készítette el Tóth Imre városi főszámvevő a császári katonaság részére a Vásárhely által 1849. november 1. és 1850. április 30. között zab, széna, szalma, kenyér, bor és hús formájában tett kiszolgáltatásokat, ugyanis az 1864. október 11-ei ülésen jelezte, hogy további, kincstárral szembeni követeléseket is kideríthetőnek vél.29 A korábban Kleinman János és mások által elkészített kimutatások összegzése nyomán 11 270 forint 51 krajcár az a követelés, amely Vásárhelyt illetné. Tóth a következő megjegyzést fűzte munkájához: „Ezen kimutatáshoz tartozó katonai nyugták először másolatban, később pedig eredetben is a Budai Cs. K. Hadbiztosi számolatra hogy felterjesztve léteznek, bizonyítom. Vhely máii 20. 865. Tóth Imre mk. v(árosi). számvevő.”30 Fekete polgárnagy az újabb felterjesztéshez írt, Kossá főszolgabíróhoz címzett levelében 23 726 forint 42 krajcár megtérítését kérte, arra hivatkozva, „hogy az ezen kiszolgáltatásokat tanúsító eredeti okmányok eredetben s később másolatban a Budai Cs. Kir. Hadbiztosi számolaton felküldettek ’s az olta ott léteznek”.31 A vármegyei tiszti gyűléshez címzett, ugyanekkor írt levelében reményét fejezte ki további, igazolt szolgáltatások megtérítése terén. Ezek értéke 14 952 forint 80 krajcárt tett ki. Hivatkozott az akkori idők nehézségeire, amikor Vásárhely távolabb esett a főbb katonai útvonalaktól, és veszélyt jelentett még nyugtát kérni is. A város számára ismét nem született megnyugtató eredmény. A Budán székelő államszámvevőség 1866. április 28-ai leiratában azt válaszolta, hogy a fentebbi összegből már 420 forintot visszatérítettek a városnak, emellett 3946 forint visszatérítése iránti igénye jogos, mivel kétségbevonhatatlanul igazolva van. 1867 februárjában azt a választ kapta, hogy Csongrád vármegye vezetése Vásárhely városát mozdítsa el a 7391 forintnyi jogtalan követelésétől.32

(polgárnagya). Hivatali idejének lejárta után ügyvédként dolgozott a városban. Sírja a vásárhelyi katolikus temetőben van.

29 CSML HL Hódmezővásárhely Város Képviselő Bizottmányának iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: Közgy. jkv.), 1864. október 11. 247/1864.

30 Uo. Tan. ir. 1370/1879.

11 Uo. Hmvhely város hadiszolgáltatásaira vonatkozó iratok.

12 Uo. A Magyar Királyi Helytartótanács 1867. febr. 24-ei leiratának másolata, 1370/1879. A Magyar Kir. Allamszámvevőség jelentése a Helytartótanácshoz Csongrád vármegye városai és községei követeléseit illetően, 1866. április 28. (Másolat)

73