A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások
A Városi Tanács 1850. augusztus 9-én tárgyalta Müller Lajos főszolgabíró előző napon kelt, 1569. szám alatt kiadott levelét, melyben arról tudósít, hogy „a Csász. Kir. katonaság részére múlt évi Június 1-től f. é. Apri. utoljáig a megyebeli községek által teljesített termesztvénybeli ki szolgáltatások bé számítása iránti computusnak f. augus. hó 9-nek 9. órájára Szegvárra kitűzött megtartása végett közöltetik, miként az érdekbeni idő alatt a Csász. Kir. katonaság részére Vásárhely város által tett kiszolgáltatásokróli nyugtatványokkal a termesztményeket kiszolgáltató biztos kitűzött helyen és időben megjelenjen”. A testület Gyorgyevics Pál főpénztárnokot és Tóth Imre főszámvevőt küldte Szegvárra.24 Ugyanezen az ülésen vált világossá felsőbb rendelkezés nyomán, hogy a forradalom alatt „nem a Csász. Kir. katonaságnak tett ki szolgáltatványok” megtérítésével nem kell számolnia sem Vásárhelynek, sem más településnek.25 A kimutatások és a hozzájuk csatolt nyugták előbb a megyei főszámvevőhöz, majd a budai Helytartótanácshoz kerültek, ahol mindent elkövettek, hogy minél kevesebbet kelljen visszatéríteni a császári katonaság számára lefoglalt élelmiszerek, zab, széna, szalma, valamint fuvarnapok árából. Először formai okokra hivatkoztak - nevezetesen nyugták hiányoznak, egyes iratok másolatai nincsenek hitelesítve majd arra, hogy Vásárhely városa is kapott az ún. báró Geringer-féle26 alapból 1050 forintot, és ezért a követelés is egyre kevesebb lett. A kormányzatnak esze ágában sem volt kártérítést fizetni, de életben tartották a reményt, hogy a folyamodó városok, községek, közöttük Hódmezővásárhely hozzájuthat a szerintük jogosan követelt kártérítési összegeknek legalább egy részéhez azzal, hogy a katonai parancsnokok által hozott rendeleteket, hirdetményeket nem helyezték hatályon kívül. A hadiszolgáltatások ügye a kiegyezésig A hadiszolgáltatások visszatérítésének ügye 1861-től vett új lendületet. Ekkor az országot az Anton von Schmerling27 nevével fémjelzett provizórikus, a neoabszolutizmus módszereivel működő kormányzat irányította. Hódmezővásárhely élén 1862-től Fekete Mihály28 állt polgárnagyként. A vármegye vezetése a me24 Uo. Tanácsülési jkv. 1850. aug. 9. 2678/1850. 25 Uo. 1850. aug. 9. 2685/1850. 26 Geringer, Kari, báró (1806-1889): nagyszebeni születésű osztrák politikus, a szabadságharc leverése után Magyarország helytartója, az ország polgári kormányzatának irányítója. Előterjesztésére bocsátotta ki az osztrák kabinet a Magyarországra vonatkozó ideiglenes közigazgatási rendeletét, amely 1860-ig, az októberi diploma kiadásáig maradt érvényben. 27 Schmerling, Anton von (1805-1893): osztrák igazságügy- (1849-1851) és államminiszter (1860-1865), a februári pátens egyik szerzője, a magyar ügyek „gazdája” 1861 és 1865 között. Liberális politikusként támogatta Magyarország bizonyos mértékű gazdasági fejlesztését. A kiegyezés után vezető osztrák állami tisztségeket töltött be. 28 Fekete Mihály, zsarnókői (1822-1891): jogász, ügyvéd, politikus, a szabadságharc idején Hódmezővásárhely főbírája, illetve nemzetőr százados. 1862 és 1865 között Vásárhely polgármestere 72
