A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből

58. piszra = az olyan ló, amelyik az orrán srégen felfelé futó fehér vagy rózsaszín foltot viselt. (Nem azonos a hókával!)

59. kaminos kémény = a szabadkéményes konyhából leválasztott rész, ahonnan fűtötték a kemencét. A kemence szája melletti katlanban melegítették nagy üstben a mosóvizet, itt abálták a hurkába valót. A magosban elhelyezett rudakon füstölődött a sonka, szalonna és a kolbász. Susánban elvétve akadt külön „füstölő”. A kemence szája előtti elfalazott részbe húzták ki a pörnyét, ezt hívták „kaminlyuknak”.

60. pruszlik = női mellény, vászonból, pargetből („barchef’-ből) - az ingváll fölött viselték.

61. mellény = ujjatlan, kabát alatt viselt férfiruha, régebbi nevén „lajbi, kismándli”. Ennek zsebében tartották a zsebórát meg a tűzszerszámot, esetleg némi aprópénzt.

62. izikcsutka = a leetetett kukoricaszárat reggelente összeszedték, és csutkakötéllel kévébe kötötték. Kemencét fűtöttek vele, különösen kenyérsütéskor szerettek ezzel fűteni, mert erős parazsat adott.

63. csülök = nemcsak a disznó lábán ismerték a csülköt, de ez volt a neve annak a harminc cm hosszú kötéldarabnak is, amellyel a kocsikerék küllőiről, talpfáiról lehúzták a sarat. Ugyanis „Sáros kerékkel a műútra felhajtani tilos!” lévén az útászok megbüntették azt, aki vétett ez ellen a szabály ellen. A kocsioldalhoz hurkolva ez a csülök mindig ott csüngött. A két végén egy-egy pöcök a megmarkolását könnyítette.

64. mákos guba — bojtos étel. Elkészítése: liszttel és sós vízzel tésztát gyúrtak. A nyújtódeszkán kinyújtották, hosszú rudakat formáltak belőle. Tepsiben megszárították, majd két centiméteres darabokra vagdosták, aztán csíkmákszűrőbe téve forró vízzel (vagy tejjel) leöntötték, a nagytálban zsiradékkal (sült vajjal) meglocsolták. Végül cukrozott darált mákkal bőven meghintették.

65. kapcsosülés = az igáskocsihoz 4 kapoccsal föltehető, levehető ülés, keményfából készült, vaspántokkal erősítve. Erre helyezték az ülészsákot. Nem akadályozta a kocsiderék teljes megtöltését, mert kikapcsolták és a teher tetejére dobták - míg a féderös üléssel ez már bajosabb volt. Ezt az ülést a régi öregek HATVANHÁRMAS ÜLÉSNEK nevezték, ugyanis 1863-ban aszályos esztendő volt, az addig szokásos szénából gyúrt ülés helyett a bognárok jóvoltából ez az ülőalkalmatosság terjedt el a parasztok körében.

66. kóty = sárgadinnye, Bálint Sándor szerint Szegeden a túlérett sárgadinnyét hívták így. Susánban minden sárgadinnyének ez a régies neve.

67. pocokkóty = telelő sárgadinnye, a hombárban, búzában karácsonyig, újévig is eláll. Szegeden ezt nem ismerték, de Rapaics Rajmond említi A magyar gyümölcs c. munkájában (Budapest, 1940.).

68. köpülő = vajköpülő - Susánban is sok tehenet tartottak. A tejszínből köcsögben, fakanállal vajat is köpültek. A harmincas években megjelent a vajköpülő szerkentyű, amely fogaskerék-meghajtással sokkal rövidebb idő alatt elvégezte ezt a munkát.

69. körte = a legtöbb háznál megtalálható faliórákat „működésben tartó”, láncon függő, hosszúkás alakú - jóllehet semmiben sem hasonlít a körte gyümölcshöz - vassúly neve.

70. „kűszappan” = 6-8 cm-es csiszolt cserépdarab, amellyel az egész nap mezítláb járkáló emberek, gyerekek a vályúnál megsúrolták a lábukat, hogy a lepedőt ne piszkol- ják be.

71. lúgszappan = szappanfőzéskor keletkezett megszilárdult szappanlúg, amellyel nagyon piszkos ruhákat, kezet, lábat szoktak mosni, vagy a festetlen padlódeszkát súrolták vele.

422