A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből

45. csáváz = a tímár és a szűcs hordóban, sós vízben csávázza, áztatja a bőröket. A paraszt kíkkűvel csávázza a búzavetőmagot, meszes vagy „kíkküves” (rézgálic) vetőmagot használtak az üszöggomba ellen.

46. csatiás = a parasztkocsi hágcsója, amely a fülhércet összecsatolja a tengellyel. Az igáskocsin volt első és hátsó csatiás is.

47. csuhéj = a kukoricacsőről lefosztott fedőlevelek, amelyeket a tehenekkel megetettek füllesztés után, vagy szatyrot fontak belőle, esetleg a gondolkodószék üléspámáját fonták be vele.

48. derékalj = az ágynemű tartozéka. A szalmazsákra helyezték. A tokja sűrű szövésű, négynyüstös házivászon. Tyúktollal töltötték meg. Erre terítették a lepedőt.

49. dudva = Susánban a trágyát értették dudva alatt. A dudvacsomóra hordták ki a házi szemetet. Ahol nem volt WC, oda jártak székelni, amelyet sokszor a kutyák eltakarítottak.

50. dörölyevágó = az a kis kerekes konyhai eszköz, amely a vásárhelyi konyhán nélkülözhetetlen volt, s éppen itt készült Susánban, a Bezerédi utcában. A túrós dörölyét a túrós lepény után a legkedveltebb ételek közé sorolták. (Bálint Sándor nem ismeri, a Néprajzi Lexikon is azt írja: a parasztság körében ismeretlen étel a dörölye.)

51. cájgruha = szürke színű, nyűhetetlen konfekciós ruha, amelyet a cselédemberek, napszámosok viseltek.

52. büdöskűvirág = kénpor, állati gyógyszer (rühösség ellen zsírral keverték ki és kenték a fertőzött területre).

53. édesgyökér = Glycyrrhiza glabra, nedves talajt kedvelő növény. A susáni kertekben is termesztették, a piacon árulták csemegeként, kis kötegekbe kötve még az 1970-es, 1980-as években is. A gyereknek karikára vágták, kis üvegekben vízzel addig rázták, míg habos nem lett.

54. farta = „farával oldalt megy” jelentésű jószágigazító szó (főleg szarvasmarhának).

55. féderes kocsi = cséza, nagyatádi kocsi, személyszállító jármű. A lőcs hiányzott róla, sárhányót szereltek rá. Súberdeszkáját kiemelve teherszállításra is használhatóvá vált. Korbája (kocsiszekrény) rugókon nyugodott. Forgózsámolya lehetővé tette a helyben fordulást. 1797-ben a városi tanács leltárában 4 csézakocsi szerepel. A parasztok körében 1920 táján kiszorította a könnyű kasos kocsit. Státuszszimbólum is. A kettős hasznosítású kocsira nincs többé szükség. Nem viszik már ezerszámra a baromfit a piacra, farsangolni se járnak az emberek a rokonsághoz. A szakirodalom külön megemlíti a „vásárhelyi féderes kocsit” (Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás. Budapest, 1931.). Dr. Repkény István írja róla 1992-ben, hogy „kivesző fajta”.

56. lótosprém = lótospörém, levestészta, fél cm széles, 5 cm hosszú, csörgemetélő- vel szabott levestészta, a susáni asszonyok főleg suhantott levesbe dobták.

57. házeleje = az ereszet alját hívták így a nyeregtetős házaknál. Fa- vagy kőoszlopok tartották a három-négymétemyivel megtoldott ereszt. A jószágot könyöklővel ellátott deszka- vagy kőkerítés tartotta távol. Fél ajtaja lehetett lécből is (rostély ajtó). Nagyon sokféle funkciója volt. Ha nem volt kiflaszterozva (téglával kirakva), éppúgy mázolták, mint a földes konyhákat, homokrózsával díszítve. Öreg emberek a nyári félévben szívesen aludtak az ide kitett „vackon”. Különféle munkát is végeztek ott, a futóvendéget ott fogadták, ha kuncsaftok hordtak tejet a háztól, itt mérték ki nekik egy asztalon. Az üstház is itt kapott helyet a „házelőtt”. Sok háznál az első udvar felőli végéből alsókonyhát alakítottak ki, ahol küiönféle piszokkal járó munkát lehetett végezni.

421