A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ADATTÁR - Németh László Vásárhely-földrajza. Vásárhelyi helyek és személyek az író műveiben. Válogatta, összeállította: KŐSZEGFALVI FERENC
1948 és később „Az újraalakult lányiskolában sok fiatal tanár dolgozott... Kitűnő nyelvész s a gyerekekkel barátian s mégis távolságtartón bánó asszony volt az örökké mozgó, mosolygó Sipkáné, Gigi lányom osztályfőnöke... A legkülönb talán az egész társaságban a latintanárnő, Gál Györgyi, makulátlan jellem, igazságos tanár, önfeláldozó rokon, derült természet...” „Énnekem egy előadás maradt meg különösképpen az emlékezetemben. Antigoné volt, amelyet Lázár Erzsi rendezett meg mint osztályfőnök az én hetedikemmel. Ez a Lázár Erzsi kicsit rebbent lény volt, nagylányok tanításához még fiatal is, de igen becsületes, s kicsit sértett módján igen önérzetes is. O fogott össze az én nem éppen tehetséges osztályommal, hogy a sokszor emlegetett kedvenc darabomat a születésnapomon a tornaterem színpadára vigye. Az eredmény megindító volt. Antigonét persze a legjobb tanulónak, a kedves T. M.-nek kellett játszania, aki főleg abban tért el Antigonétól, hogy karcsúságának nyoma sem volt benne, azon kívül beszédhibája is volt. Kreont viszont az ösztövér F. E. játszotta, akit lekívánkozó szakálla sem tudott királlyá tenni...” (A leánygimnázium után) „...jó volt megint a Kristóné fedele alatt lenni. Pedig... A kis szobán anyámmal kellett osztoznom... a szomszédban a fiatal Kristóné tömte a kis unokába elkeseredetten a spenótot... De a fáradhatatlan idősebb asszony nyugodt mosolya, tevékeny járás-kelése mint észrevétlen csillapítószer lengett a ház őrültjei felett. A tavaszi estékben, patikából jövet, ott dolgozgatott néha a verandán, jobb időben a hátrafelé vivő, lugasfalú folyosón foltozott, vagy a másnapi ebédet készítette. Reggelenként a kertben kapált, fáradhatatlanul ültette szép ágyásai közé a nedves talajban kipusztuló fákat. Én néha odaültem várakozóan mellé, s az elnéptelenedett házban egy-két órát is elbeszélgettünk. Szándékosan is a múltra tereltem a szót: elhalt anyjára, húgára, nagyszüleire, apja kísérleteire: a lapalapításra, angliai szállításokra, a határbéli kertre.” (1948 tavaszán.) „... a városbeliek május elején egy feltűnő szép lánnyal láttak az Andrássy úton karonfogva menni, aki a hozzánk szegődő Pákozdy angol kérdéseire elnéző mosollyal ejtette az angol mondatokat.” (Magda lánya, 1948-ban.) „Nagy segítségemre volt a Kálvin téri könyvtár, abba most Galyasi került igazgatónak... Galyasi, aki gyengébb költő és elme, de éppolyan vásárhelyi különc volt” (mint Pákozdy.) „csak különcködése bizonyos szervezői sürgés-forgásban is megnyilvánult, már megindult múzeumigazgatói fénykora felé... rendkívül barátságos volt... ha a könyvtárba beléptem, a titkárnő már gyújtotta a feketéslombikot... Ő kerestette ki nekem Kristóné apjának, a regénybeli Égető Lőrincnek a régi újságját s az ellenlapot, mellyel megbuktatták. Ezek a hazahurcolt újságtömbök voltak, meg a Tanyai Újság s a város-átalakítás terve az egyetlen anyagom...” (Az Égető Eszter anyaggyűjtése, 1948 nyarán.) „Az iskolát a nyáron államosították, a folyosók kezdtek újfajta képekkel, díszítésekkel benépesülni.” „Én búcsú nélkül akartam elmenni: egy szép óra anyagába - Ady volt soron - legyen elrejtve a búcsúm. De a lányok arcán rögtön láttam, hogy tudják a titkomat.” (1948. december 3.) „Új fordítói buzgalmamnak köszönhettem azt a kitűnő kis társaságot is, amely ezen a tavaszon a Bercsényi utcai szobácskábán össze-összeverődött... Szél Bálint ukrán felesége... biológia tanárnő (volt) Vinicában... Lídia Pavlovna rokonszenves nő volt, alkata 412
