A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - BÉRES DEZSŐ: Csomorkányi Pál keserű lelke (Simonka György, 1887-1982)

ködött, megalakulásakor az irodalmi osztály egyik alapító tagja. A kultúra fővárosközpontúsága ellen vették fel a harcot.

„Évtizedek óta visszhangzik az ország a »kulturális decentralizáció« követelésétől. - Nincs vidéki lap, mely meg nem szólaltatta még ezt a követelést hasábjain. - Természet- ellenesnek és a magyar közművelődés ügyére szerfölött hátrányosnak tartja valamennyi, hogy a főváros legyen az egyetlen beszerzési forrás, honnan a »vidék« - mely elnevezés tulajdonképpen az egész Magyarországot jelenti -, magasabb rendű szellemi szükségleteihez juthat. A vidéki sajtó öntudatos állásfoglalása nem is maradt hatás nélkül. Sorra alakultak és alakulnak a vidéki tudományos, irodalmi és képzőművészeti társaságok, melyeknek tevékenysége nem merül ki a főváros termelte szellemi javak ismertetésében, hanem tagjaik munkája folytán önállóan kezdeményező és produkáló szervei a magyar közművelődésnek.”12 Folyóiratuknak, A Jövendőnek indulástól állandó munkatársa volt. 37 alkalommal 43 szám jelent meg 1910. február és 1912. szeptember között. Harminckét alkalommal publikált ezeken a hasábokon, ebből 24 vers, 2 novella, 4 könyvismertetés és egy színházi jegyzet. „Az A Jövendő minden számával a szociális és gazdasági forradalom elkerülhetetlen szükségességét hirdette, a magyar vidéken akkoriban páratlan bátorsággal és mindig világos okfejtéssel. Mégis ezeknek az írásoknak talán legkülönb értékük volt az a mély meggyőződésből fakadó erő, lírai hév és lobogás, amely Gonda minden megnyilatkozását jellemezte. így írásai nagyrészt értékes politikai cselekvést is jelentettek.” 1912 végére ez a lendület megtört. A művészek szerteszéledtek, Gonda egyedül maradt szerkesztőségében. Pénzkereső városi tanácsnoki munkája és vállalt művészi kötelezettségeinek súlya alatt idegrendszere összeroppant. „... A tabes dorsalis sorvasztotta testi erőit, s alattomosan ez borította el szellemét.”13 - 1913. április 18-án meghalt.

Ady szimbolista költészete Simonka számára talán darabos, durva. A szecesszió lágysága, szinte nőiessége inkább megfogta, Schopenhauert olvassa.14 Ha nem dadaista, miért dadával kezdtem? Mert nem kívánok kritikai tanulmányt közreadni. Bibliográfiájának készítése közben találkoztam költészetéről egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleménnyel. Megtapasztalásom nem újdonság, ezért hangsúlyos a ráhangoló, kezdő idézet. Rangot, címet, nevet szerzett elődeink sem tudtak szabadulni a szubjektumtól. Simonka dadaista, ha világnézetét tartom szemem előtt. Dadaista, melyben az imádságos élet természetessége a háborúellenesség. Forradalmi hevességű a közéletben. Pacifista, mint pacifista a dada, melynek édestestvére az anarchizmus. Az anarchista szabotálja a háborút, mert békét akar, míg rá nem jön, hogy hadat kell viselni a békéért, mert meg kell azt védeni. Hadat visel hát hadiüzemek ellen. Minden ellen, ami összefüggésben van a háborúval. Pacifista és szociáldemokrata. Simonka a történelmi eszme hagyományának bemocskolhatatlanságát hitte. Hogy demokrácia nem torzulhat diktatúrává. Hitt a vér és fegyverek nélküli forradalomban. Ez a felfogás állt közel hozzá, nem

12 SZŐRI József: Tornyai János bajai tárlata = A Jövendő 1910. 1. sz. - Szőri József (Szeged, 1878. okt. 4. - Uzsok, 1914. okt. 1.) festőművész. A szegedi népfölkelő ezred hadnagyaként halt hősi halált Kárpátalján. A Művészet 1914. évi 8. számának közlése szerint Hajasdon, a csendőrlaktanya kertjében hántolták el bajtársai.

12 SIMONKA György: Gonda József ébresztése = Csongrád megyei Hírlap, 1966. júl. 31. - Pontatlan adatok Gondáról. - A szociális korabeli szóalakja a szocialistának. - Tabes dorsalis: gerincvelő-sorvadás, idült idegrendszeri megbetegedés.

14 SIMONKA György: Schopenhauer olvasásakor = Szomorú füzek alján. - Debrecen, 1909.; A Jövendő., 1910. 15. sz. 170-171.

365