A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba

mög az akarat, akkor változtatni sé lőhet. Az is nagyon zavart, hogy otthon a nemzeti ünnepökön sokan ki sé merik tönni a nemzetiszínü zászlót vagy viselni a kokárdát. „Mer' mit szól majd a szomszéd!” Ilyen apró dolog fogja ükét vissza attul, hogy nemzeti érzésüket égy apró szimbólummal, gesztussal kifejezzék? Szomorú. Ezönkívül nem éröztem séhun Magyarországon, hogy az ottaniak akarnák jelenlétömet, tudásomat, találékonyságomat. Ezzel szömbe' a hawaii őslakosok, akik tisztölik, böcsülik a természetöt, mög tudják, hogy ők is szerves részei annak, többször kifejezték azon kívánságukat, hogy maradjak velük és segítsek nekik a függetlenségüket visszanyerni. Őket a misszionáriusok mögtanították fejet hajtva imádkozni, s mire imájukbúl fölnéztek, ellopták a fődjeiket. Nyakukra telepödtek az amerikaiak, mögváltoztatták a mások mög a természet szeretetin alapuló egészségös kultúrájukat, betegségöket hurcoltak be, kapzsiságra próbálják ükét ránevelni, kultúra álszó alatt káromkodást vittek nekik, eleinte még saját nyelvük használatát is tiltották, a hírős „blood quantum” nevű faji törvényük, azaz a származásra visszavezetött ősi vér mennyisége alapján ük határozzák mög, hogy ki az igazi hawaii, manipulált referendummal, csalással az USA 50. államává tötték a gyönyörű hawaii szigetüket, oszt ez még nem is elég, mer' manapság gazdag amerikai beruházók kaliforniai vagy arizonai emlékképeik alapján Kalifornia vagy Arizona kinézetűre akarják alakítani a sokkal szöbb hawaii településéket, tájakat. Ennek a népnek még vannak álmai, de nem egyéni álmok, hanem a nemzet jövőjére vonatkozó álmok. Ük függetlenségöt akarnak, és a régi, sokkal emböribb kultúrájukat akarják visszaállítani ehelyött a rájuk és ránk kényszerítőit embörtelen rohanó tempó helyött. Ezök az embörök nem azt nézték, hogy neköm másszínü a búrom mög, hogy messzirül, általuk nem ismert fődrül gyüttem ide, hanem azt, hogy mi lakozik a szívembe', mög, hogy mennyire támogatom ősi kultúrájukat, mög hogy még a nyelvüket is mögtanulom. Nagyon méltányolják, hogy nyilvánosan kiállók mellettük, és aktívan hozzájárulok a függetlenségük kivívásához. Két évig tanulmányoztak mire teljesen befogadtak és azt mondták ‘O ‘oe ho‘okahi me mäkou!, ami annyit tösz, hogy közénk tartozol, szószerint pedig „Te eggyé váltál velünk”. Ezök azok a hawaiiak, akik szükségit látják, hogy kiálljak mellettük, hogy a sajtóba', tévébe', rádióba' fölhívjam az embörök figyelmit nem csak az igazságtalanságokra, hanem arra is, hogy mit szeretnének és mitül lönne emböribb sora a hawaiiaknak a hawaii szigetökön. Űk értenek az ü szakmájukhoz; lögyön az halászat, méhészet, rákászás, banántermelés stb., de ezön a szigetön a hawaiiak csoportjának olyan szószólóra van szüksége, akinek nemcsak beszédkészsége, hanem bátorsága is van a nyilvánosság elé tárni a visszásságokat és ügyüket magáévá téve elő tudja mozdítani álmaik valóra válását. És ük ennek az embörnek tekintenek éngöm. Tehát, ha itthagynám ükét, hogy személyös nosztalgiábul visszamönjek Magyarországra, több száz vagy több ezör hawaiit hagynék cserbe'. Ezt mög a lelkiismeretöm nem birná elviselni. Most ha mérlegre töszöm ezt a két dógot, a mérleg határozottan Hawaii felé billen. Kétségtelen, hogy a szigetvilág szépsége, mög az éghajlat kedvezősége is nyom a latba', de

339