A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
történet. A lényeg az, hogy sikerült! Ott a politikai menedékjogot három nap alatt mögkaptuk a német bíróságiul, oszt dógozni kezdtem égy nagy motelbe', Hessen tartományba', Kirchheimbe', de mellékösen fordítottam is. Mögböcsültek éngöm ott is, de azér' a német nem annyira fogadja be az idegönöket, mint mondjuk az amerikaiak. Sikerült égy kezest tanálnunk, és beadtuk a bevándorlási kérelmünket az USA-ba. Akkor még hittem az USA-nak, mög aztán az embörök is mások vótak. 1973 szeptemberibe' kivándoroltunk. New York égyik kerületibe', Brooklynba möntünk lakni. Annak mög a lengyel negyedibe, amit Greenpointnak hívtak. Az asszonypajtás nagyon szeretött vóna New York magyar negyedibe lételepödni, de ebbe nem möntem bele, mer' akkor sose tanul mög angolul. Bele is illeszködtünk a nagyvárosi életbe, mög a lengyelök közé úgyannyira, hogy a lányainkat az amerikai gyerökök a parkba' jó mög is verték, mer' lengyelül beszélgettek égymással. Pedig hát a frászkarikát, úgy még annyit se tudtak lengyelül, hogy scsenscs, ami azt jelenti, hogy szia, de a bunkó amerikai gyerököknek mindégy mit beszéltek, és ha mán nem angol vót az, akkor mán ütöttek. Munkát az előző szakmámba' a szállodaiparba' kaptam. Manhattanbe' égy kis luxusszállóba lőttem először portás, majd később főportás. Persze, a nagy álmom az vót az Amerikába érközés után, hogy majd szuperfordító löszök. Jelentköztem is a NASA-hoz, ahun orosz fordítókat kerestek, de aztán rágyüttem, hogy akármennyire tudok is oroszul, az orosz anyanyelvűekkel nem tudok égy szintön lönni, oszt persze, hogy nem éngöm választottak. Az égyik bevándorlókat segítő szervezetnél is elmondtam az álmomat, de fölráztak az álmai mbul azzal, hogy magyar fordításbul fölkopna az állam, mer' akkor még az vót az amerikaiak hozzáállása, hogy aki velük akar űzletölni, az tanuljon mög angolul. így kerültem ismét a szállodaiparba, de azér' szabadidőmbe' fordítottam én szabadúszóként, oszt kijártam az élet iskoláját. Rágyüttem, hogy az én magyaros elképzeléseim nem föltétlenül illeszködnek a fura amerikai társadaloméba. Neköm köllött alkalmazkodnom. Alkalmazkodtam is anélkül, hogy kompromisszumot köllött vóna kötnöm. Létrehoztam első cégömet égy sömmitmondó névvel Miscellaneous Services Company elnevezéssel, amit tán úgy lőhetne léfordítani magyarra, hogy Mindönféle Szolgáltatások Vállalata, amin körösztül mindön tisztösségös munkát elvállaltam vóna, de ez az elv, ami nem működik az USA-ba', ugyanis ilyet millióan tudnak csinálni, és akkor mér' éppen hozzám gyünnének. Ebbül nem is lőtt sömmi. A következő cégalapításom jobban sikerült, mer' Independent Hotel Reservations névön jutalék ellenibe' szállást foglaltunk New York-i szállodákban azoknak, akik oda akartak utazni. Ezt aztán másnak adtam el, mer' a szívem mégis csak az idegönnyelvek felé húzott. A szállodába' mögböcsültek, mer' nagyon jól kezeltem a. vendégüket, de azér' ott is tanultam két dógot. Az égyik az vót, hogy figyeljek arra, amit mondanak. A főnököm figyelte, hogy hogy dógozok, oszt égyször mondta, hogy belülem any- nyira kikívánkozik a szó, hogy sokszor végig se hallgatom a vendégöt, hanem a szavába vágok, hogy minél hamarább elmondhassam neki a mondanivalómat vagy a mögoldást a kérdésire. Ez után mindig végighallgattam ükét. A másik 334
