A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
mögtanultam. Beszélni nem nagyon, de írni-olvasni igen. Hát a dán könyvtárosok nagyon segítőkészei vótak, és másnap röggelre elkűdték neköm a himnusz dán fordítását. Ezt mög én lefordítottam, és léadtam az OFFI-nak. így befogadtak. Utána kérdözték, hogy norvégot tudok-é fordítani. Mondtam, hogy persze, bár még életűmbe' nem fordítottam norvégrul, de tudtam, hogy a norvég mög a dán rokonnyelvek. Adtak égy könyvet a téli betonozásrul, amit lé köllött fordítanom magyarra. A norvég nyelvtanját gyorsan átnéztem, de azzal nem vót gond. A betonos fordítanivaló éppen kapóra gyütt, mer' a beton építőanyag, oszt az mög a szilikátipar berkeibe tartozik. Az intézet betonosztályán segítőitek a műszaki részökkel kapcsolatba'. Ettül kezdve elég sok munkát kaptam az OFFI-tul is. A fordítói tehetségömet azután másképp is hasznosította az intézet. Egyik hideg télön a főnöknőmnek köllött vóna Leningrádba utazni a tervezőkkel, hogy tolmácsoljon. Szép időbe' még csak szívesen mönt, de télön mán fázott a gondolatiul is. így osztán éngöm jelölt ki tolmácsnak, és én mög utazgatni kezdtem. Égyre gyakrabban, mer' azután Moszkvába is járni köllött a KGST palotába az építőanyagipari munkacsoporttal. Ez mönt vagy 2 évig, és mán legalább tízször vótam a Szovjetunióba', amibül különösen Grúzia mög Örményország tetszött leginkább. De mindön jónak égyször vége szakad. Azt történt ugyanis, hogy az égyik kutató főmunkatárs velem szeretött vóna utazni Nyugat- Németországba, hogy én tolmácsoljak neki. Ez mán gázos vót, mer' azt tudtam, hogy itt közel a lébukás, hiszen nyugati útlevélkérésnél könnyen kiderül a büntetött előélet, mög az, hogy éppen tiltott határátlépésér' ültem korábban, oszt akkor fuccs a munkahelynek is. Valamit köllött csinálni. Ezér' úgy döntöttünk, hogy mögin mögpróbálkozunk a disszidálással. Hasznosítottam a korábbi szökésnél tanultakat és tökéletösítöttem az útlevélhamisítás technikáját. Ezúttal viszont az asszonypajtás mög a két gyerök kiutazási engedélyt kért Nyugat-Németországba, Krisztina lányom körösztanyjához 10 napi látogatásra, möghívó levéllel. A körösztanya német vót, és Pestön jártakor vállalta el a körösztanyaságot. Nagy keservesen mögkapták az útlevelet, de Margitot behívták a BM-be, oszt mögmondták neki, hogy né is álmodjon rúla, hogy én is kapok nyugatra érvényös útlevelet. Nem arrul álmodtam én, hanem arrul, hogy hunnan szőrözzek égy olyan útlevelet, amibe' a sze- mélyléírás nagyjábul rám illik, mer' akkor még az is benne vót az útlevelekbe', amit azután a régi módszerömmel mög tudok hamisítani. Alapos előkészítés után asztán tanáltam is égy fiatal kutatót a tervezési osztályon, akinek szintén kik vót a szöme, a magassága mög kb. annyi mint az enyim, oszt bekérettem a szolgálati útlevelit az intézet útlevélosztályára, ahun a kolléganő a páncélszekrénybe zárta el a többi szolgálati útlevéllel égyütt. Kifürkészvén, hogy hová rejti el a kúcsot, amikor hazamögy, a mögfelelő napon túlórázás ürügyin ott maradtam még, oszt „kőccsönvöttem” az útlevelet. Margit mög a két gyerök elrepültek Nürnbergbe, én mög meghamisítottam az útlevelet, oszt hajói emlékszök égy vasárnapi napon kirepültem Frankfurtba. Nem vót az olyan égyszerű, de az mögin külön 333
