A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba

fizettek. Krékits doktoriul mög mögtanultam, hogy elemözni köll a dogokat. Igaz, hogy erre a kazuisztyika (esettan) segítségével vezetőit rá, de azúta is na­gyon odafigyelök az összefüggésökre, és utánajárok azoknak. Dr. Grezsa Ferenctül, mög Szabó Imre bácsitul mög azt tanultam az irodalmon, nyelvtanon mög a matematikán kívül, hogy né szégyölljem a vásárhelyi tájszólást (bár sze­rintem hibásan szögedinek mondják, de én úgy vöttem észre, hogy Vásárhelyön jobban őzünk, mint a szögediek). Grezsa Ferenc tanár úr mög azt mondta égy alkalommal, hogy a föltételös múlt jó a nyelvtanba', de az életbe' égy kicsit más, mer' hiába gondoljuk mög, hogy másképp köllött vóna csinálni valamit, akkor amikor csináltuk, más vót a lelkiállapotunk, kevesebb információ állt a röndölközésünkre, kevesebbet tudtunk, de akkor is a körülményökhöz képest a legjobb döntést akartuk hozni. Ezér' kár azon lamentálni, hogy régön másképp köllött vóna valamit csinálni; inkább koncentráljunk a jelenre. Ezt is mögfogadtam. Nagyon sok mindönre emlékszök a gimnáziumi éveimbül. Arra is, hogy égyször csak mögjelent a Kapitányok klubja, ami égy érdekös játéknak bizo­nyult. Én tanáltam ki, és möggyöztem az osztályt, hogy ebbe be köll lépnünk, aminek föltétele volt, hogy két csapat versenyözzön. Titokban én vótam a kapi­tány, és én adtam titkosírással, mög érdekös módszerekkel utasításokat a csapa­toknak. Pl. a vasút mellett köllött várni a nap égyik órájában, és a következő föladatot valaki égy narancshéjba csomagolt papírba' dobta ki a vonatbul az ott várakozóknak. Ami persze mögin csak titkosírással vót írva. Nagyon jól szóra­kozott az osztály is, mög én is. Első gimnazista koromba' nyáron anyám beíratott éngöm mög öcsémet tánc­iskolába, ami a Petőfi utcán vót, oszt a tánctanárunk Lutor Gyula vót. A táncon kívül nem csak illemtant tanultam tűle, hanem azt is, hogy ha esetleg valami nem mögy, akkor másik pontrul köll mögközelíteni a dogokat, és csak a gyön­gék adják föl. A keringőzést nagyon szerettem és a táncpartnere met, a csillogó szömű, fekete hajú, mindig mosolygós Imre Katit még jobban. Sósé felejtöm el, ahogy ott keringőztünk oszt a pöttyes ruhája széles ívbe' forgott körülötte, oszt ez még szöbbé tötte. De akkor én nagyon bátortalan vótam, oszt nem mertem neki mögmondani, hogy fülig szerelmes lőttem belé, ebbe a 12 éves gyönyörű fruskába, bár azt hiszöm, hogy ű érözte ezt. A második osztályba' jártam, amikor Gogh Sanyi osztálytársam javaslatára én is elmöntem háromtusázni. Három sportág sok edzést kívánt, és annak égy része volt a lövészet, amit a Népkertbe' lévő lőtéren gyakoroltunk majdnem mindön nap iskola után. Lőszerhöz könnyen hozzáfértünk, oszt néha maradt is a zsebömbe' égy marék töltény az edzés után. Mán elgyüttek a hideg napok, oszt a gimnáziumba' már fűtöttek. Éccör bedobtam égy töltényt a kályhába a szünet­be', ami fölrobbant oszt kivágta a kályha ajtaját. Sömmi baj nem lőtt belüle, és én tovább folytattam a kísérletözést. Legközelebb a szenes vödörbe raktam né­hány töltényt égy papírba csomagolva, oszt mikor gyütt István bácsi, az iskola- szolga, a szénnel égyütt azt is bedobta a kályhába. Igen ám, de a tűz még nem 328

Next

/
Thumbnails
Contents