A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
újságot hordani, és délután möggyütt a rendkívüli kiadás. Én mög kiabáltam az utcán a biciklirül, hogy „óriási szenzáció, rendkívüli kiadás”, hogy minél több Viharsarkot adjunk el. Apám rám is szólt, hogy a rendkívüli kiadást még csak kiabálhatom, de az óriási szenzációt nem. Utána tüntetés vót, szögény Gácsi Lászlót hasbalütték a Vásártérön. Emlékszök a feleségire, hogy sokáig fekete ruhába' járt utána. Ott laktak velünk szömbe' a bérházba'. Iskolába' a gyerökök ráfestötték az ablakokra, hogy „Oroszt nem tanulunk”. Ebbe' én nem vöttem részt, mer' én az oroszt is szerettem, mög a németöt is. De égy darabig asztán németöt tanított nekünk Brecz Erzsébet tanítónéni. Az osztályunkbul Tóth Rezső mög még valaki akart disszidálni, de tán csak Budapestig jutottak el égy tehörautón, aztán valahogy visszakerültek. Állítólag vót nekik géppisztolyuk is, de nem lőttek sönkire. Amikor nem vót iskola, mer' vót valami sztrájk is, a Nemzetőrt árultam a Kossuth térön. Azt tudom, hogy a nyomdába' korábbi tanárom, Moldvai Győző vót a lap főszerkesztője. 1958-ba' elballagtam a nyócadikbul és emlékszök, hogy a ballagótarisznyába' vót égy lyukas kétfillérös, égy pogácsa, mög égy kokárda. Még mindig mögvan. A sok levelezőpartnertől kapott információ arra sarkallt, hogy mögismerjem levelezőpartnereim hazáját igazábul. így 14 éves koromba' határoztam el, hogy mindön földrészre el fogok utazni, kivéve az Antarktiszt. Ezt a földrészt azér' hagytam ki, mer' ott szépség lőhet, viszont csak kutatóállomásokon laknak embörök, így népesség nincs és népesség nélkül mög kultúra nincs. 1958-ba' möntem a Bethlenbe, ami mindmáig legkedvesebb iskolám maradt. Nagyon jó tanáraink vótak, akik fölkészítöttek bennünket az életre. Velük kapcsolatba' néhány olyan apróságot szeretnék kiemelni, ami aztán az egész életűmre kihatással lőtt. Balogh Imsi testnevelő tanáromtul azt a mondását jegyöztem mög, hogy „né hagyd el magadat, mer' ha mindön röggel tornázol, akkor öregkorodba hálás löszöl érte.” Hát igaza vót. 15 éves korom úta mindön röggel tornázok, mög mindön röggel hidegvízzel zuhanyozok, oszt nem is fáj sömmim, mög gyógyszert sé köll sömmire sé szödnöm. Rózsi nénitül, dr. Sipka Sándornétul mög azt tanultam, hogy „ha úgy érződ, hogy neköd igazad van, akkor állj ki mellette, még akkor is, ha az egész világ azt mondja, hogy nincs igazad”. így is csinálom, még a mai napig is és elég sok elismerésbe' vót részem miatta. Arra is mögtanított bennünket, hogy el lőhet kerülni a szégyönközést úgy, hogy sohase csinálunk olyat, ami ha kitudódik szégyölleni köllene magunkat. Még anyagiakban is ü segítött neköm, mer' ű vót az aki tanítványokat szörzött neköm. Két gyerököt köllött korrepetálnom németből. Szívesen csináltam. Amikor Rózsi néni mögkérdözte, hogy hogy mögy a korrepetálás, mondtam neki, hogy mögy, möndögél és a két srác szülei fizetni is akartak érte, de én nem fogadtam el. Erre ü: „Hát idefigyelj Jancsi fiam; tanuld mög, hogy az életbe' sömmi sincs ingyen. Té azt az idődet pazarolod rájuk, amit szívesen fordítanál másra, mer' ők nem vötték maguknak a fáradtságot, hogy az ingyen oktatásbul tanuljanak, hanem ellustálkodták az időt. Aki így áll hozzá a föladatokhoz, az csak fizessen és majd ebbül tanul.” Erre aztán elfogadtam a pénzt, amit a szülők 327
