A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
IN MEMORIAM - SAMU JÁNOS: Jancsi pajtás, loptam neköd almát! A Lázár utcából Hawaiiba
választott ki, hogy gyakorlatba' is próbáljuk ki azt, amit Juszkátul az elméleti oktatáson tanultunk. Én mög nem vótam sömmi jónak elrontója, oszt elmöntünk az utca elejin lévő ház kapualjába, ahun mosolyogva átestünk a tüzkörösztségön. Birkózóversenyöket is röndöztünk ott a szélös árokparton és én Huszka Katival szerettem legjobban birkózni. Ű mög énvelem. Amikor mög sár vót az úccába', akkor egymás mellé gugoltunk a járda szélin, oszt nagy odaadással hukkoztunk. Olyan jó nagyokat löhetött vele durrantani. Ugyan hány vásárhelyi gyerök tudja még, hogy mi is az a hukkozás? Ekkor történt életöm egyik legfontosabb fölfedezése is. Ott töttem-vöttem valamit a kamrába', amibe' nem csak kukoricát mög korpát tartottunk, hanem a házigazdának, Aladár bácsinak is vótak dógai, mög a fal mellett szépen sorbarakva fölvágott akácfa, amit hidegbe' fűtéshöz használt. Ahogy pakolásztam, véletlenül lélüktem a fölső néhány sor fát, oszt mit tanáltam alatta? Ott vót eldugva égy tisztikard, mer' Aladár bácsi fiatal korában csendőrtiszt vót, oszt eldugta a kardját. Akkoriba' még ilyesmit is jobb vót eldugni. De valami mást is tanáltam, mégpedig égy kopott borítójú kis könyvet. Ez égy német társalgási könyv vót, de nem ám akármilyen! Még régi gótbetüs írással tanította a németöt. Az vót ám a valami! Mögmutattam anyámnak, aki mögkérdözte Aladár bácsit, hogy nézögethetöm-e. Az mög rábólintott. Ekkor éngöm más nem érdekölt, csak azok a furcsa betűk, oszt mindjár' elkezdtem ükét gyakorolni. Estére mán mind tudtam fejbül. Másnap, ahogy hazagyüttem iskolábul, mögirí nekiálltam a gót betűkkel mondatokat írni, de mivel a nyelvet nem ismertem még, égy néhány versszakos Petőfi versöt írtam át gótbetűkkel. Hát azér' bajba' is vótam néhány ékezetös betűnkkel, mer' ezöknek a fránya németöknek csak ä-jük, rövid ö-jük, mög ü-jük vót az ékezetös magánhangzóink közül, hosszú mög égy se. Az é betűt még csak mögoldottam az umlautos a-val, de a többi hosszú magánhangzót nem. így nekiálltam tanulni a német nyelvet még nem is egészen kilenc évesen. Édösanyám mindig azon vót, hogy tanuljunk, ha lőhet, mer' ü csak az ötödik osztályig jutott el, aztán el köllött neki mönni szógálni. Apám mög a harmadik osztály után mönt cselédnek. A szögénység közepette valahogy mégis csak kerítött anyám égy kis pézt a német különórára, ami egész biztosan nem sok vót, mer' legtöbben olyan szögényök vótak, mint mink. így délutánonként kétször égy hétön möntem az iskolába németöt tanulni, amit nagyon szerettem és valahogy szert töttem égy levelezőpartnerre Cottbusbúl, az NDK-bul. Gudrun Redlich vót a neve, oszt sok évig leveleztünk. Később égyre több lőtt a külföldi levelezőpartnereim száma, úgyhogy nyolcadikos koromra mán 33 országbul kaptam leveleket. Bizony ez nagyon jó módja vót a nyelv gyakorlásának is, mög a világ mögismerésének is. A negyedik osztályt mögin a Malom utcai iskolában jártam. Ekkor is vót égy kis kalandom. Amikor jó idő vót, akkor a család mönt ki Aranyágba, mer' a veteményösünk azér' ott vót, vagy a szomszédéknak, Korsóséknak köllött segíteni. Égy őszi napon is kinn vótunk a tanyán, osztán a fölnőttek dógoztak a fődön, mi gyerökök mög néztük mivel lőhet játszani. Én az őrházban lakó őrék 325
