A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

IN MEMORIAM - KOVÁCS LÁSZLÓ: Emlékezés szüleimre

Elismerten nagy tudását örömmel adta át a fiatalabb nemzedéknek. Körtvélyessy László tanárunk diákjait szívesen látta a szépen beültetett és gonddal fenntartott kishomoki gyümölcsöskertjében, de a diákokat az üzletben is hasznos tanácsokkal látta el. Hadas János tudós professzor, volt kedves osztálytársam, a Vásárhelyi Kurír 2001. július 21. számában erre így emlékezik: „A vegyi kísérleteknél sok tanácsot és személyes segítséget kaptam »mérges Kovácstól«, aki azért volt »mérges«, mert széles profilú vegyszer- és méregkereskedése volt a Kossuth téren”.

Apuka mindig lankadatlan szorgalommal dolgozott családjáért. Megtanított bennünket a munka szeretetére, hogy addig, amíg az ember tisztességgel keresi meg a kenyerét, addig megbecsülést érdemel. Előrelátó volt, aki nagy áldozatot hozott kis üzlete felépítésére. Amikor annyi pénze sem volt, hogy vonaton utazzon Szegedre, az árucikket kerékpáron hozta vissza a csomagtartóra kötve, és utána még egy egész napot dolgozott. Hihetetlenül kitartó, munkabíró volt, szellemi erején túl fizikailag is szívós volt.

Hallatlan üzleti érzékkel a város első polgárai közé verekedte magát. A Kertész Egyesület titkára lett, és megszervezte az évenként sikeresnek bizonyult őszi kiállítást, ami egyedülálló volt ezen a vidéken. A Takarékpénztár vezetői igazgatónak kérték fel, ami nagy elismerést jelentett abban az időben. Természetes, jó hangja volt, és nagyon szeretett énekelni. A Férfi Dalárda tagjaként évenként többször adtak elő helyben és vidéken. A Református Ótemplom presbitere volt 25 éven át, és 1951-ben a presbitérium egy Bibliát adott neki hálából. Az első Ige, amit olvasott Máté evangélistától volt (27:46): „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet”. Életében talán csak egyszer volt szabadságon, amikor Ella lányát orvosi tanácsra Jóska bácsihoz a Mátrába, Gyöngyösre vitte egy rövid látogatásra. Az évek folyamán a belső politikai helyzet merőben megváltozott, és lassan kettétört a társadalmi, üzleti és családi élet. A nemes lelket az élet sorscsapásai egyre nehezebbé tették, s csak a Teremtőbe vetett hite és gyermekei iránti szeretete tartotta meg. Az Istennek adok hálát, hogy ilyen Édesapát adott nekünk.

A „Mérges” Kovács neve bele van vésve szülővárosa történelmébe, ott van gyermekei szívében, emléke drága marad mindazok számára, akik ismerték melegségét, őszinteséget, tiszta, zamatos vásárhelyi beszédét és gyermekei iránti rajongó szeretetét. „Annyi balszerencse és oly sok viszály” ellenére is - mindent összevetve - nagyon gazdag életet élt. Végül is három gyermeke megállta az életben a helyét. A legidősebb, Rózsa, egyetemet végzett okleveles gyógyszerész lett. A második leány, Ella, testnevelő tanár lett, aki először gimnáziumban, majd az Egyesült Államokban egy jó nevű egyetemen tanított, az 1960-as Római Olimpián az Egyesült Államok vízibalett csapatának tagja. Fia László [ezen írás szerzője] ugyancsak az Egyesült Államokba került, ahol saját erőből négy egyetemi diplomát szerzett, és mint lelkipásztor, egyetemi tanár és könyvtárigazgató jó hírét keltette a Kovács névnek és a magyar népnek is. A négy unoka külföldön él, és azok gyermekei is a távolban nőnek fel.

310