A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók
FRA N CISZ TI NÉ MOLNÁR ERZSÉBET VÁSÁRHELYI OKTATÁSI ÉVFORDULÓK Százötven éve nyílt meg Hódmezővásárhely első kisdedóvodája Nyugat-Európában az első óvodákat a 18. század második felében hozták létre, a nők munkába állítása következtében. Magyarországon az 1820-as években merült fel az óvodaalapítás igénye. Az első kisdednevelő intézetet a kicsinyek megmentése érdekében gróf Brunszvik Teréz nyitotta meg 1828. június 1-jén Budán, a Mikó utcai házukban. Brunszvik Teréz sokat harcolt azért, hogy minél több településen szervezzenek óvodát. A 19. század második felében városunkban is felismerték a kisdedóvás fontosságát. Elsőként Beretzk Pál földbirtokos hívta fel a polgármester figyelmét azokra a veszélyekre, amelyek a felügyelet nélkül hagyott gyermekekre leselkednek. 1860-ban Beretzk Pál, valamint dr. Haris János városi főorvos és neje javaslatára Kisdedóvó Egyletet alapítottak, amely július 20-án tartotta első közgyűlését, és az alapszabály tervezetét 108/860 sz. alatt iktatták be. Beretzk Pál 200 forintot ajánlott fel a kisdedóvó alapítására. A város jeles polgárai is támogatták az ötletet. „Az alapító tagok 446 forinttal, a 64 pártoló tag 262 forinttal, a 44 bizottsági tag 528 forinttal, a város pedig 200 forinttal segítette az óvoda létrehozását, működését, az óvó, a dajka és a cseléd fizetését. Az alapszabályban leszögezték, hogy csak szakavatott kisdedóvó foglalkozhat a gyermekekkel. Hamarosan egy küldöttség indult a pesti Kisdedóvó Képezdébe, annak érdekében, hogy az első vásárhelyi óvoda szabály szerint kezdhesse meg működését.”1 Alapítványokat tettek még: Zokolovits István, a Konstantin testvérek, Erdélyi József és Lázár István. Alapos előkészületek után 1860. november 10-én megnyitották a város első kisdedóvó intézetét a Bocskai utcában, Szél Sámuel református lelkipásztor elnökletével. Az első óvó Dapsy Kálmán okleveles kisdednevelő lett.1 2 A helyi újság lelkesen számolt be a jelentős eseményről. „A kisdednevelés érdekében kifejtett országos mozgalom e nagy város közönségét sem hagyhatta a magasztos cél iránt közönyben. Érezték, hogy ha édes hazánknak más országok felett kiváló szüksége van ezen intézményre, akkor ez nagy földbirtokos közösségben valódi áldás lenne. A kisdedek ezen menhelyét itt is az értelmiség hozta létre. Nem annyira pedagógiai, mint humanisztikai célt tulajdonítva neki.”3 A város első óvodájába 42 gyermeket írattak be. A következő évben már 83 gyermek felvételét kérték (36 fiú és 47 lány). A kezdeti lelkesedés azonban hamarosan csökkent. A látogatottság télen alacsony volt, és a létszám csak a mezőgazdasági munkák idején növekedett meg. 1864-ben Dapsy Kálmánt Losoncra helyezték, helyére egy premontrei szerzetesből lett óvó került, akinek hanyagsága, nemtörődömsége miatt majdnem sikerült teljesen tönkretenni az amúgy is nehezen fenntartható intézményt. A szülők és a 1 FRANCISZTINÉ Molnár Erzsébet: Hódmezővásárhely óvodatörténete 1860-1997. Hódmezővásárhely, 1997. (Vásárhelyi téka, 11.) 16. 2 Dapsy Kálmán (1842-1901) Miskolcon született. Érettségi után jogásznak készült, de egy kiváló miskolci óvó bíztatására elvégezte az óvóképzőt. 1860-ban Ney Ferenc, a képző akkori igazgatója javaslatára került Hódmezővásárhely első óvodájának élére. Itt nősült, Tárkány Szűcs Máriát vette feleségül. 1824-ben Losoncra helyezték, ahol 21 évet szolgált, majd Szeghalomra került. Házasságukból 6 gyermek született. A nagy tudású, víg kedélyű óvót tisztelték, szerették. 3 Hód-Mező-Vásárhely, 1875. nov. 14. 279
