A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944

A törvénycikkben foglalt birtokpolitikai intézkedések végrehajtásának részleteit szabályozó kormányrendelet20 kötelezővé tette a zsidó tulajdonosok külön telekkönyvi nyilvántartását, és a községi elöljáróságok feladatául szabta, hogy 1939. november 30-ig terjesszék be a területükön fekvő zsidóbirtokokról készült kimutatást az illetékes gazdasági felügyelőséghez, amely a bejelentések alapján javaslatot készít az ingatlanok felhasználására.

Habár az 1939:IV. te. az átengedésre kötelezés lehetőségét tartalmazta, lényegében a helyi közigazgatási hatóságokra bízva, hogy kényszerítik-e a zsidó tulajdonosokat ingatlanaik átadására, a vásárhelyi városvezetés úgy döntött, él a lehetőséggel. Még az ősz folyamán felmérték a bejelentett ingatlanok zömét, és lehetővé tették a lakosság számára a földigénylést. A kezdeti lendület után azonban a zsidóbirtokok ügye a kötelező bürokratikus tiszteletkörök miatt csak lassan haladt. Az igénylésekről készített kimutatást a polgármesternek el kellett küldenie a Szentesen székelő vármegyei gazdasági felügyelőséghez, amely véleményezve visszaküldte azt, és csak ezután került a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága elé, amely a város részéről koordinálta zsidóbirtokokkal kapcsolatos teendőket. A gazdasági albizottság feladata volt letárgyalni az igényléseket, amelyeket azután felterjesztettek a földművelésügyi minisztériumba jóváhagyásra. Bár az albizottság csak 1941 tavaszán jutott el a kérelmek elbírálásáig,21 július 1-jei számában a Vásárhelyi Reggeli Újság érezhető büszkeséggel jelenthette: „Törvény szerint mára (...) kellett elkészülni mindenütt az országban a zsidóbirtokok ügyében a javaslattételnek. Miként értesülünk, a legtöbb helyen csak hozzákezdtek ehhez a munkálathoz, mi azonban (...) már régen készen vagyunk az egésszel. (...) És mindegyik javaslat akként szól, hogy kivétel nincs, a vásárhelyi összes zsidóbirtokokat megváltásra ajánlják. (...) Mi, mint más téren, úgy ebben is legelsők vagyunk tehát az egész országban.”22

A vásárhelyi zsidó földtulajdonosok többsége 1941 nyarán kézhez kapta azokat a véghatározatokat, amelyekben a földművelésügyi miniszter az 1939:IV. te. értelmében utasította őket, hogy birtokaikat tartozékaival együtt adják át az Országos Földhitelintézetnek (OFI), egyelőre kényszerbérletként, addig, amíg végleges tulajdoni átengedésre nem kötelezik őket.23 A bérleti parcellákat az OFI szeletelte fel.

Az átengedés kimondása után a városi hatóságok igyekeztek a legrövidebb időn belül a juttatásoknak is végére járni. Bosszantó volt számukra, hogy a földjeiktől megfosztott zsidóknak a jogszabályok még fellebbezési lehetőséget biztosítottak, és mivel ezzel többen éltek, a birtokbaadási procedúra tovább húzó20 A 8.360/1939. M. E. sz. rendelet. A szövegét ld.: Magyarországi Rendeletek Tára (a továbbiakban: MRT), 1939. n. k. Budapest, 1940. 1372-1377.

21 VRÚ 1941. máj. 25. „Minden zsidóbirtoknak azonnali megváltását javasolja a gazdasági bizottság”

22 Uo. 1941. jún. 1., Július 11-én hoznak döntő javaslatot a Balassa-féle birtok ügyében”

23 Uo. 1941. jún. 10. „Újabb 400 hold terjedelmű zsidóbirtok kényszerbérlete”

206