A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves

mekléseit Vásárhelyen és vidéken. 1973-ban kisiparos kiállításon mutatkozhatott be először a Vásárhelyi Heteken, majd közös kiállítása (Körtvélyessy Magda festőművésszel) volt Szegeden, 1975-ben, a Horváth Mihály utcai kiállítóteremben. A szegedi kiállításon Dömötör János múzeumigazgató ajánlotta Bodrogi Lajos negyvenöt válogatott munkáját a közönség figyelmébe. Később Szentesen, majd a vásárhelyi közönség biztatására és követelésére „itthon” is bemutathatta rézdomborításait az érdeklődőknek. A kiállítások alkalmával és a műhelyében is sokan meg szerették volna vásárolni díszmunkáit, sokáig kérlelték, de hajthatatlan volt, nem vált meg egyetlen alkotásától sem. Mind egyedi darab, hozzánőtt a szívéhez. Amikor felesége is felvetette, hogy mégis adjanak el belőle, Lajos bácsi így felelt: „Rendben van, mutasd meg, amelyik nem tetszik, azt eladjuk!” Nem tudott választani ő sem, így maradt a maguk és a családjuk gyönyörűségére minden dísztárgy. A kiállításokon és a családi háznál sokan írtak a vendégkönyvbe, az ország minden részéből érkezett érdeklődők mellett német, francia és amerikai látogatók is. Méltatta munkáit a Kossuth-díjas díszlet- tervező, iparművész Varga Mátyás is.

Húsz évvel azután, hogy felépítették a Bajcsy-Zsilinszky utcai új házat és műhelyt, 1979-ben kisajátították az utca baloldali részét, a Mérleggyárral szemben. Az ekkor már betegeskedő mester még ugyan felépítteti a Szántó Kovács János utcai házat és műhelyet a víztorony mellett, de ez annyira megviseli egészségét, hogy élvezni már nem sokáig tudja, 1981-ben befejezi munkás életét. Halála után két emlékkiállítást rendeztek alkotásaiból, 1988-ban a hatvani galériában, a vásárhelyi származású, Moldvay Győző galériaigazgató segítségével, majd ugyanabban az évben Vásárhelyen is, amelyet Nagy Vera néprajzkutató, muzeológus nyitott meg.

A rézműves műhely berendezése, szerszámai

A rézműves műhely berendezési tárgyai között (az alapvető asztal, szék, polcok stb. kívül) a legfontosabbak a különböző üllők (régen: ülők). Dolgozik kovács- és lakatosüllőkkel is, de kifejezetten rézdomborításhoz a hatalmas fatőkébe vízszintesen ékelt, különböző fejű horgasüllőket használja. Ezek másik változatai a száras üllők, amelyek a fatőke tetejébe függőlegesen vannak beszorítva. Az üllők felső része, a háta többféle kialakítással készül (gömb, tojásdad, lapos, négyszögletes stb.), annak megfelelően, hogy milyen munkákhoz használják őket. Ahhoz, hogy a sokszor két-hárommázsás üstfenéknek készülő rézlemezeket kalapálás közben ne kelljen tartani, fal melletti szolgadeszkát, másik üllőtökét, vagy téglarakást használt segítségül. Régen csőnyársakat is használtak, amikor a hűtőcsöveket is rézlemezből kalapálták, manapság ezek iparilag előállított rézcsőből készülnek. Kisebb hajlításokhoz, forrasztásokhoz, satupadba fogják a rézlemezt.

Az üllőkön kívül a rézműves legtöbbet használt szerszámai a különböző formájú, fejű és anyagú kalapácsok. A nagyalakú rézüstök (sör- és pálinkafőző

191