A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves

Szegedre, Röszkére, Mórahalomra, Apátfalvára, Ullésre és Kiszomborra is. Uj lepárlóüstöket készített és folyamatosan karbantartotta azokat. Évente 20-25 javítása, felújítása volt. Eljöttek hozzá a szeszfőzdések személyesen messzebbről is, mivel hallottak jó munkájáról. Aki már ismerte, csak annyit mondott neki: - Lajos a főzdét odabízzak! (Ti. a főzdében található rézüstök és az ehhez tartozó szerkezetek készítését, javítását.) Legutolsó szeszfőzdéi munkáját 1978-ban Mórahalmon végezte, ahol a teljes lepárlórendszert ő készítette el, szerelte össze a helyszínen, de még a szeszfőzde épületének tervezésekor is felhasználták szaktudását.

Inast, segédet nem foglalkoztatott soha, megtanulta a munkadarabokat egyedül mozgatni, alakítani. Csak Feri vejét engedte ritkán a műhelybe, a nagyobb munkáknál segíteni. Fiatalabb korában még a két-hárommázsás (400-500 1-es) szeszfőzdéi üstök rézlemezét is maga forgatta. Először birkózni, küzdeni kell a rézzel, majd amikor kezd vékonyodni, kialakulni a végső formája, úgy lágyul, tökéletesedik, és végül megadja magát, legyőzi az ember. Többször is megkeresték környékbeli ismerősök, még vidéki apák is, hogy szívesen adnák inasnak fiukat Bodrogi mester keze alá dolgozni. Ilyenkor mindig azzal hárította el a kérést, hogy ha nincs türelme és ideje alaposan megtanítani valakit a szakmára, akkor inkább bele sem kezd. Talán ha fia születik, annak átadta volna szakmai tudását.

A háború előtt készítettek sok mosó- és főzőüstöt, közben azonban megjelent a nagyüzemi zománcozott üst, a réz ára ugyanakkor felszökött, ezért ezek gyártásával fel kellett hagyni. A hetvenes évek elején egy harmincliteres rézüst nyolc-kilencszáz forintba került volna, ugyanakkor a boltban százhatvan forintért kaphatott valaki zománcozottat. Készített régebben fürdőszobai vízmelegítő kazánt is, ezeket először a vaslemezes kazánok, azután a gáz- és villanybojlerek szorították ki a piacról. Kézi permetezőket is gyártottak a rézművesek a két háború között, azután ezeket is felváltották a bádog-, majd a műanyagtartályos készülékek. Régen ónozást is végzett, régi vas- és rézlábasokat belül kellett kiónozni, javítani. A vásárhelyi Boros kelmefestő műhely részére mosó- és festőüstöket, kiegészítőket gyártott, de a híres fonalfestő, Paulik Sándor üstjei is Bodrogi Lajos keze munkáját dicsérik. Habüstöket készített régen és később is a helyi cukrászdáknak, valamint asztali ételt melegen tartókat (ún. csévingeket). A szegedi új Hungária szálloda megnyitására nyolc leveses- és tíz húsostálalót készített, később híre ment a szép munkájának és rendeltek ilyet a lajosmizsei híres Tanyacsárdának, a vásárhelyi régi Bagolyvár részére, sőt a budapesti Central Hotelbe is. Munkáinak nagy részét azonban minden időben a szeszfőzdéi berendezések gyártása és javítása adta ki.

Bodrogi Lajos - a réz művésze

Dísztárgyakat az ötvenes évek vége felé kezdett készíteni kedvtelésből, ki- kapcsolódásból, a maga és a családja részére. Ezek a munkák szabályosan meg189