A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves

Az Első Szeszfőzde Egyesület, Gr. Károlyi Antal régi szőlőhalmi birtokán, Halasi József papucsos mester szőlészetében (ma Új- Kishomok, és immár belterület) nyílt meg 1925-ben. Pálinkafőző üstjeit Hajdú László készítette el.

Az Első Újvárosi Alkalmi Szeszfőző Egyesülésről fentebb már írtunk, itt csak azt emeljük ki, hogy Hajdú László készítette a 150 literes hagyományos főzőüstöt, 100 literes finomító kisüsttel és hűtőrendszerrel indult meg a pálinkafőzés Újvároson 1925-ben.

Nagyobb egyéni szeszfőzdét üzemeltettek még: Kóti János az Észak utcában, Imre Károly bornagykereskedő a Szentesi utcán, Hajdú László a Kölcsey utcán - és Greguss Máté Pósahalmon főzte a híressé vált cséplési eperpálinkáját. Jó gyümölcsérlelő évben ezer liter különböző gyümölcspálinkája főtt ki a mintagazdának. Híresebb főzde volt még a Csiga utcai Nagy Mihály-féle Szeszfőzde.26

Ma két szeszfőzde működik a városban: a nagy múltú, hagyományos tüzelésű és felépítésű Csáki-féle szeszfőzde, amelyből több aranyoklevelet szerzett és díjazott pálinka került ki az utóbbi évek során. A másik a Szentesi úton működő Felföldi-féle Szeszfőzde, ahol ipari rézüstökben gázfűtéses, zárt rendszerben fő a szesz, három-négy óra hossza múlva lehet menni a kész pálinkáért.

Bodrogi Lajos rézműves

Az újabb kori rézművesség utolsó vásárhelyi mestere, Bodrogi Imjos 1912. október 26-án született Hódmezővásárhelyen, a Makai u. 5. szám alatt. Hároméves korától apai nagyszülei nevelik, majd az olasz frontról hazatérő édesapja. A hat elemi elvégzése után két évet járt a polgári fiúiskolába, majd apja és jóságos nagyapja döntése szerint minél hamarabb szakmát kellett adni a kezébe, így került a közeli, jó nevű rézműves mesterhez, Hajdú Lászlóhoz 1926-ban. Ebben az időszakban mestere a Kölcsey u. 46. szám alatt működő rézműves műhelyét kibővítette szeszfőzdével, így szükség volt a rézműves inasokra. A kisgyerekkora óta jó kézügyességü Bodrogi Lajos hamar beletanult a mesterség fogásaiba. Mellette inaskodik a későbbi jó barát és üzlettárs Kovács László (aki valószínűleg az 1883-tól Vásárhelyen Kovács László rézöntőként bejegyzett iparos fia, esetleg unokája lehetett). A tanoncévek alatt fokozatosan tanulta ki a mesterség csínját-bínját, a rézlemezek durvázásától a finomabb megmunkálásig. Az egyszerűbb főzőedények után megtanulta a rézüst, rézbogrács, majd a permetező, és az inaskodás végére a pálinkafőző berendezések készítését is. Inasként a 6-8 órai munkán túl, ha a munka megkívánta (határidős munkák, vásárra induló árukészlet stb.) sokszor a kétszeresét is ledolgozták naponta a műhelyben és a mester háza tájékán. Mesterével eljártak a környékbeli kisebb-nagyobb falvak és városok hétvégi piacaira és a nagyobb vásárokba, mosó- és főzőüstöket, rézedé“ HERCZEG Mihály: i. m. 63-72.

186