A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves

kamoslék hasznosításáról esik szó. Ebben az időben még sok idegen, más vidékről ideszállított pálinka került a vásárhelyi lakosokhoz és a korcsmákba.10 11

Az 1743-ból származó Statútum [Városi rendeletek] könyvében említik először az „Üstösöket”, amellyel azonban itt nem az üstmüvest, hanem a „pályinka főző személly”-t jelölik, akik „Palyinkát és égettbort” főznek és eladnak. Aki a kazánonkénti hat forint porciót nem fizeti be a város részére, azok „Üsti el vétettetik”. Az 1740-es évek közepén 24 darab - bejelentett - pálinkafőző üst (főző-hűtő rendszer) működött a városban. 1755-től vezettek listát a Károlyiuradalom számára, amelyből kiderül, hogy ebben az évben 36, 1770-ben 32, 1796-ban 26, de 1808-tól már 208, 1814-ben pedig 240 kazán [pálinkafőző üst] után adózott a vásárhelyi lakosság az uradalom részére.11 Érdekes összehasonlítani a pálinkafőző üstök árait: az 1700-as évek közepén egy rézüst (a hozzá tartozó hűtőrendszerrel) annyiba került, mint egy kisebb zsellérház, vagy egy jó ló ára (kb. 30 forint). Egy 1808-as adat szerint a pálinkafőző rendszer (nagyságtól függően) 100-230 forintba, egy mosóüst 30-40 forintba került, ugyanakkor egy kisebb házért 350-500 forintot adtak.12 Az uradalmi taksa 2-12 forint között változott, szintén a főzőüst nagyságához szabva. Ennek ellenére, amihez a gyümölcsfák újbóli elszaporodása is hozzájárult, száz év leforgása alatt megtízszereződött a pálinkafőző üstök száma.

1726-ban Gr. Károlyi Sándor - a városi bírák tiltakozása ellenére - ser- és pálinkafőzdét, valamint szeszmérést építtetett a Lóger szélén, a szegedi származású Paro József serfőzővei. A Vásárhelyre költöző serfőző mester magával hozta üstjeit, ászokkádjait és pálinkafőző rézfazekait is. Néhány év múlva a taksát nem fizető Parótól elkobozta az uraság a felszereléseit, és bezáratta ezt a szeszmérést.13 A Károlyi-uradalom saját szeszfőzdéje a régi Serházban kezdett működni 1765-től. Itt kezdetben csak gabonapálinkát főztek, majd amikor a Tiszttartó ház pincéjében borok is készültek, akkortól törkölypálinkát is főztek. A szőlő és gyümölcs mind nagyobb mennyiségben termett a városban és környékén, ezért az ebből befolyó taksa hasznosítására az uradalom önálló Présház építésére szánta el magát. A vásártéren 1792-ben felépülő Présház borászatának kiegészítőjeként, külön helyiségben két pálinkafőző kazán működött. Később (1873-1892) az épületet megvásárolja a város, és szeszfőzdét, szeszkimérést, mértékhitelesítő hivatalt működtet benne. A kisebb pálinkafőzőket ugyan tiltotta az uradalom - a főzőüst elkobzása és a városból elűzetés terhe mellett -, pálinkafőzés és kurtakocsmák ennek ellenére mindig is voltak a városban és a tanyavilágban. Az 1808-ban megépülő új Serházban már hat darab, egyenként tíz akós pálinkafőző rézkazán, „befalazott üst” működött az idetartozó Pálinkaházban. A

10 HERCZEG Mihály: Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, 2005. 10.

11 SZEREMLEI Samu: i. m. 368.

12 Uo. 230.

n Uo. 370.

179