A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920
A tiszai offenzíva és a megtorlás53 * A Duna-Tisza közén újjászervezett Vörös Hadsereg május derekán általános ellentámadást kezdett a Felvidéket megszálló csehszlovákok ellen. Az északi hadjárat jelentős katonai sikereket ért el, a békekonferencia követelésére azonban a Forradalmi Kormányzótanács csapatait visszavonta az újonnan megállapított országhatár mögé. Miután az ígéret ellenére a románok nem mozdultak a Tiszától, a vezetés offenzívát indított a Magyarországnak ítélt Tiszántúl felszabadítására. A támadás július 20-án hajnalban Szolnoknál indult meg. A főerőktől délre a 2. vörös hadosztályt kisegítő csapásra jelölték ki azzal a feladattal, hogy a Tiszán való erőszakos átkelés után Szentes-Orosháza-Békéscsaba-Gyula irányában nyomuljon előre. Szegvár-Mindszent-Mártély iránt viszonylag könnyűszerrel a szolnoki 68. gyalogezred kelt át megfelelő tüzérséggel. 20-án reggel a bekerítéstől tartó románok menekülésszerüen kivonultak Vásárhelyről, és Vásárhely kutas körül foglaltak állást. Munkásruhájukat gyorsan ünneplőre váltó vezetők intézkedtek Takács Ferencnek, a szocialista párt városi titkárának irányításával, akit közvetlenül a megszállás előtt a direktórium a nemzetőrség ideiglenes parancsnokává nevezett ki. Az itt felejtett katonákat lefegyverezték, és a városházáról eltávolították a román zászlót. A leszámolásról, listákról szétröppenő rémhírek hatására az előkelő polgárok egész csoportokban menekültek Szeged felé a franciák oltalma alá. A városból a nép ugyanakkor nagy tömegben indult el Mártélyra, hogy fogadja és behívja a vörösöket. A megszállás alatt csak megalázást tapasztalt munkásság egyelőre nem kívánt részt venni a város ügyeinek intézésében, és a rendőrséggel sem volt hajlandó együttműködni. A lakossághoz intézett felhívás intett a bosszúállástól. Éjszakára népőrség szervezését határozták el, és a munkanélküli szervezett munkásokat jelentkezésre hívták fel a korábban munkásotthonnak kinevezett Szarvas vendéglőbe. A Vörös Hadsereg első járőre délután fél egykor vonult be. A porlepte harcosokat a nép éljenzéssel fogadta, munkás leányok és asszonyok virággal tűzdelték tele sapkájukat és blúzukat. A városházán értekeztek a rendőrfőkapitánnyal és a munkásság vezetőivel, majd ebéd után a város hintóiba befogató munkásvezetők kíséretében visszatértek csapattestükhöz. Július 20-a izgatott várakozással telt el. A Mártély felett a hajnali órákban átkelt vörös katonaság azonban a további előnyomulás helyett letáborozott a faluban. Másnap délelőtt egy géppuskás osztaggal három parasztszekér gördült a városháza elé. A katonák jelezték a tanácsnak, hogy a délutáni órákban be fog vonulni egy nagyobb csoport teljes felszereléssel és trénnel, majd a város keleti részén géppuskákat helyeztek el a bevezető utak és a vasút ellenőrzésére. 53 Bővebben ld. MAKÓ Imre: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve, 2009. HódmezövásárhelyBudapest, 2010. 57-88. 149
