A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: „A szöllö bíráknak és csőszöknek instructiojuk” - Kísérlet egy hódmezővásárhelyi szőlőhegyi rendtartás elemzésére
találtak, akkor a szőlőbíráknak, a csőszöknek és a szőlősgazdáknak ki kellett azokat javítania. A szüret kezdetének a napját a természetbeni dézsmálás megkezdése óta a földesúr határozta meg, az időpont megszabásáról még akkor sem mondott le, amikor a dézsmálás jogát haszonbérbe adta a városnak. Ez a gyakorlat egyfelől megkönnyítette a dézsmaszedés végrehajtását, mivel csökkentette az eltagadás lehetőségét, másrészt a megfelelő érettségi állapotban leszedett fürtökből jobb minőségű bort lehetett készíteni. A hirdetőjegyzőkönyvek szerint Hódmezővásárhelyen 1775 és 1810 között a szüret kezdőnapja jórészt Szent Mihály-nap és október 2. között váltakozott. Kivételt jelentett 1781 és 1782, amikor szeptember 16-án, illetve szeptember 23-án kezdték a munkát.14 A szőlőhegyi rendtartás a dézsmálással, illetve a szüret idejének a kérdésével is foglalkozott, amelyek sok visszaélésre adtak alkalmat. Tiltotta a termés begyűjtésének elkezdését mindaddig, amíg a bíró a földesúr engedélyével ki nem hirdette az időpontot. Ha valaki vétett ez ellen, annak a mustját elkobozták. Mindezek ellenére előfordulhatott, hogy a dézsma beszedése előtt a szőlőbirtokosok leszüreteltek, a szállásokon pedig mustot csináltak, amit árusítottak is. A szőlőbíróknak és a csőszöknek szigorúan ügyelniük kellett arra, hogy a dézsmálás ellen senki se vétsen. Akit rajta kaptak a szüretelésen, azt be kellett jelenteniük a földesúr tisztjénél. Az alföldi szőlőterületeket nem borították be teljes mértékben a szőlőtőkék, mivel az ültetvények között gyakran elhagyott parcellák, üres földek helyezkedtek el, amelyek közül az utóbbiakat veteményezésre használták, ahol babot, répát, retket, káposztát, hagymát és más növényeket termesztettek. A szőlőbirtokok végében gyakran szilvás vagy sűríts terült el, ahol mindenféle gondozás nélkül tenyésztek a fák. A tőkék közé is ültettek gyümölcsfákat, ami miatt az alföldi szőlőket időnként erdőkhöz hasonlították.15 16 Az általam vizsgált forrásban a szőlő mellett más növénykultúrákkal kapcsolatos intézkedésekkel is találkozhatunk. A hódmezővásárhelyi szőlőhegyeken a többszintes művelés következtében a birtokosok káposztát, hagymát, retket, répát, dohányt, kukoricát és más növényféleségeket is termesztettek, ezért a szőlőbíráknak fel kellett mérniük a termés mennyiségét, amiből a földesúr dézsmát vehetett. A rendtartás a szüret után is tiltotta azt, hogy a szőlőkben idegenek ( böngézök, csavargók, kóborlók stb.) tartózkodjanak, mivel a fürtök leszedését követően is maradt a parcellákon retek, répa és egres. Azok a személyek, akik száraz és nyers fűz-, illetve gyümölcsfa-ágakat vágtak le, valamint oltványok, csemeték, szőlőkarók, szaporításra (bujtás)'b alkalmas vagy lehúzott vesszők 14 ÉGETŐ 1983. 196-197. 15 ÉGETŐ 1993. 116-117. 16 A szórványosan kipusztult tőkéket bojtásokkal, porbujtásokkal pótolták. Egy közeli vagy szomszédos életerős tökén meghagyott cservesszőt ősszel vagy tavasszal lehúztak a hiányzó szőlő helyén, majd elföldelték. Egy esztendő elteltével lehetett az anyatőkéről levágni. Nagyobb, összefüggő ültetvényeket ezzel a technikával nem igazán lehetett létesíteni. Ha a szőlőterület mellett 14
