A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920
Szegedre volt utalva, de ez a kapcsolat is ellehetetlenült, miután az addigi gyakorlatot megszigorítva, a Tisza túlpartján fekvő városba utazási igazolványt csak a megszálló csapatok debreceni főparancsnoksága adhatott ki.24 Számos nélkülözhetetlen életszükségleti cikket: a sót, petróleumot, szenet, tűzifát stb. a városi hatóság - az Erdélybe vagy Arad megyébe kiküldött közegei révén - maga szerezte be s osztotta szét a lakosságnak.25 A főparancsnokság augusztusban elrendelte, hogy szén, só, mész, fa, petróleum és benzin kivételével a régi Romániából és Erdélyből csak a román minisztérium engedélyével lehet árut szállítani a katonailag megszállt területekre. Az indoklás szerint a román állam is külföldről hozatja be a ruházati és élelmi cikkek nagy részét, és jutányosán látja el ezekkel a régi állam és az új, erdélyi területek lakosságát.26 A nagyszebeni kormányzótanács Csanád és Csongrád vármegyék, továbbá Hódmezővásárhely területére, Makó székhellyel, még májusban élelmezési kormánybiztost nevezett ki Gh. Jovin személyében. A volt nagylaki kereskedő 19- én rendeletet hozott a lakosság és a csapatok élelmezését szolgáló közszükségleti cikkek maximált árairól.27 A hónap végén kifüggesztett főparancsnoki rendelet kimondta, hogy a megszállt területeken a csapatok és a lakosság szükségleteit azonnali fizetés vagy nyugták ellenében történő rekvirálások útján fogják biztosítani. Tételesen felsorolták a bejelentendő, s így várhatóan hatósági igénybevétel alá eső anyagokat és eszközöket, a csavartól, az egyes terményeken át egészen a teherautóig.28 Ezzel kezdetét vette az ország intézményesített gazdasági kifosztása. A hivatalos román propaganda szócsöveként felhasznált sajtó ezt a kölcsön visszaadásaként kommentálta, mondván, Románia 1916-ban történt elfoglalásakor a központi hatalmak ugyanígy jártak el. Mintegy kompenzálásul beharangozták, hogy a közélelmezési kormánybiztos 55 vagon szén szállítására adott engedélyt, 40 vagon tűzifa, 5 vagon só, 3 vagon mész, továbbá 1-1 vagon rézgálic, petróleum, hengerolaj, gépolaj és benzin érkezik. Júliusban azután arról ad hírt a sajtó, hogy a város gyertyát szerez be a hivatalok számára, mert elfogyott a petróleumja. Szénhiány miatt a villanytelep üzeme kisebb megszakításoktól eltekintve az elkövetkező hónapokban is szünetel.29 „Nap-nap után látunk síró asszonyokat, éhező gyermekeket, - olvasható aratás előtt - akik sírva panaszolják, hogy nincs kenyerük, nincs lisztjük, nincs mit enniük.” Búza ugyan akad még a városban, de nem tudják megőrölni, mert a malmokat a román rekviráló bizottság részben leszerelte, ezért és a szénhiány miatt nem üzemelnek. Végül beindítanak egy nagyobb és egy kisebb malmot, az őrletőket azonban felhívják, hogy vigyenek tűzifát a kazán fűtéséhez.30 A város24 CSML HL Tan. ir. II. 4225/1919.: Népakarat, 1919. máj. 1. 25 CSML HL Polgm. ein. ir. V. 364/1919.-3001/1919. 26 VRÚ 1919. aug. 22. 27 VFÚ 1919. máj. 19. 28 CSML HL Polgm. ein. ir. V. 364/1919.-2604/1919.; MN 1919. jún. 3. 29 VFÚ 1919. jún. 1, júl. 9.; MN 1919. dec. 2. ,0 CSML HL Polgm. ein. ir. V. 364/1919.-3001/1919.; VFÚ 1919. júl. 3. 144