A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920
a rendőrségre, csendőrségre, postára, távírdára és vasútigazgatásra.10 Személyére később úgy emlékeztek, hogy a hatósági emberekkel és a hozzáforduló magánfelekkel szemben előzékeny magatartást tanúsított. Szoros társadalmi érintkezést tartott fenn a helyi elittel, állítólag azért is kellett később - román tiszteknek felettes hatóságnál tett besúgásai következtében - a városból távoznia, és hadbíróság elé állnia.19 20 Novemberben a katonai kormányzó már Vaida őrnagy, ő utóbb Szentesre tette át székhelyét. Még Brandsch kezdeményezésére augusztusban nagyszabású jótékonysági bálát rendezett a város és a román tisztikar a rokkantak és hadiárvák javára. A bál védnöke rajta kívül még Soós polgármester és Mattiassich Dezsőné, a Patronázs Bizottság elnöknője volt, a főrendező pedig Endrey Béla aljegyző (utóbb a város polgármestere, majd főispánja). A bál 125 személy és bank felül- fizetésével együtt közel 10 ezer koronát jövedelmezett. A Fekete Sas fényesen díszített nagytermében a tánc a reggeli órákig tartott, bár a szándékot „a közönség egy része félreértette, vagy félremagyarázta és távolmaradt”.21 A cél ugyan a közjó szolgálata volt, de sokak szemében visszásnak tűnt, hogy számos közismert személy bizalmas kapcsolatot tartott fenn a román tisztekkel és legénységgel.22 Idegen impérium jármában A proletárdiktatúra bukását követően hatálytalanították a pénzintézetek forgalmának korlátozására kiadott forradalmi intézkedéseket, a pénzek, a házak, a földbirtok, az ipari és kereskedelmi vállalkozások már bekövetkezett szocializálását. A munkabéreket és az árakat szabad egyezkedés tárgyává tették. A háború utáni időkre várt ipari fellendülés elmaradt. Nem, vagy alig volt nyersanyag. Az újonnan kiadott iparengedélyek túlnyomóan kereskedelmi tevékenységekre szóltak. A nyilvántartott munkanélküliek száma 1919 júniusában minden korábbinál magasabb: 2861 személy várt munkaalkalomra, felerészben mezőgazdasági napszámos és földmunkás, majd az építőmunkások, a téglagyári munkások, a vas- és fémmunkások következtek. A forradalom óta új ház nem épült a városban, a fenyegető kommunizálás még az épületek kijavításától is elvette a tulajdonosok kedvét. A városban élő mintegy 1500 iparosnak a ruházati és az élelmi cikkekkel foglalkozók kivételével alig volt munkája.23 A nagy áruhiánynak a külföldi behozataltól várt megszűnése is elmaradt. Májusban olyan hírek érkeztek, hogy Temesváron és Szabadkán már vannak áruk az üzletekben, déli irányban azonban megszűnt a forgalom. A város leginkább 19 Uo. Polgm. ein. ir. V. 364/1919.-3123/1919.; VRÚ 1919. júl. 13. 2<) LÁSZLÓ Jenő: A forradalom története Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, 1924.61. 21 VRÚ 1919. aug. 22, 23. 26.; MN 1919. aug. 26., 31. 22 Közérdek, 1920. márc. 4.; LÁSZLÓ Jenő: i. m. 56. 23 VFÚ 1919. jún. 18.; MN 1919. máj. 17., jún. 10. 143
