A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: „A szöllö bíráknak és csőszöknek instructiojuk” - Kísérlet egy hódmezővásárhelyi szőlőhegyi rendtartás elemzésére

A Körös-Maros közben a szőlőterületek védelmével kapcsolatban leggyakrabban a szöllök árka, a szöllők sánca és töltése kifejezések fordulnak elő, de ahogy azt a hódmezővásárhelyi példa is mutatja, időnként feltűnik a garágya elnevezés is. Kivétel nélkül szinte mindegyik hegytörvény kötelezően írta elő azt, hogy a szőlővel beültetett területet a birtokosok kötelesek olyan erős kerteléssel, árokkal vagy gyepűvel körülvenni, ami az erdei vadak, a legelő jószágok és a tolvajok távoltartására irányult.10 11

A szabályzat első pontja a szőlőket övező árkok és garágyák karbantartására igyekezett felhívni a gazdák figyelmét, akiket a munkálatok elmulasztása esetén a károk megtérítésére kötelezett. A szőlővesszőket mindaddig tilos volt hazaszállítani, amíg az árkok partjain megfelelő mennyiségű venyigét fel nem halmoztak." A szabályzat 18. pontja kimondta azt, hogy aki a vesszőből készített garágyát felgyújtja, annak az eredeti állapot visszaállítása mellett a földesúr törvényszéke előtt is felelnie kellett a tettéért. A rendszabály tiltotta az árok ősszel és tavasszal történő behúzását, a szőlőterületek megközelítésére a kapukon történő áthaladást írta elő. Aki vétett ez ellen, annak a testi fenyítés mellett pénzbírságot is kilátásba helyezett. A szőlőhegyi rendeletnek ez a pontja, eleme azt a gyakorlatot igyekezett megszüntetni, amely lehetővé tette bizonyos gazdák számára azt, hogy évente két alkalommal a feltöltött árkon keresztül közelítsék meg birtokaikat. Ez rendszerint azokra vonatkozott, akiknek a parcellája távol helyezkedett el a bejáróktól, vagy a kapuktól. Tavasszal a metszés után a venyigét, illetve ősszel szüret idején a termést kocsival kellett elszállítani, ezért vált szükségessé időnként az árkok ideiglenes feltöltése.

A kerített szőlőkbe - a terület nagyságától függően - egy vagy több kapun keresztül lehetett bejutni, a kocsik és a szekerek számára szolgáló bejárókat pedig korláttal zárták le.12 A szőlőhegyek kisebb őrzetési egységekre tagolódtak, az utak végénél pedig kapukat alakítottak ki a szőlősgazdák azért, hogy az illetékteleneket távol tartsák a parcelláktól.13 A szabályzat második pontja a kapuk és a mellettük kialakított kisajtók elkészítésére és karbantartására próbálta a szőlőbirtokosokat rábírni, akiknek a károkat pénzben kellett megfizetni, ha a szerkezeteket nem készítették el, illetve nem javították azokat. A 3. pont azt is előírta, hogy a szőlőben közlekedő személyek maguk után a kapukat ne hagyják nyitva, mert nekik kell megtéríteni a károkat. A fő- és az esküdtbíró minden évben két alkalommal vizsgálta meg az árkokat, a garágyát, a kapukat és az ajtókat. Ha hibát

10 ÉGETŐ Melinda: Vagyon szép szőlőhegyünk... Történeti-néprajzi elemzések a közép- és nyugat-dunántúli magyar nyelvű hegytörvények körében (1629-1846). Budapest, 2004. (A továbbiakban: ÉGETŐ 2004.) 28.

11 Több Vas megyei hegytörvény is kimondta, hogy a metszéskor összegyűlt venyigét a gyepük javítására kellett felhasználni. Aki a rendelkezés ellen vétett, azt szigorúan megbüntették. Ld. ÉGETŐ 2004. 28.

12 ÉGETŐ 1993. 113.

n ÉGETŐ 2004. 182.

13