A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: „A szöllö bíráknak és csőszöknek instructiojuk” - Kísérlet egy hódmezővásárhelyi szőlőhegyi rendtartás elemzésére
fenn maguknak az igazgatási funkciókat is. A szőlőhegyek felügyeletét egy vagy több személy látta el, akiket a források hegybírónak vagy szőlőbírónak neveztek. Ők ellenőrizték azt, hogy a gazdák tiszteletben tartják-e a szabályokat, amelyeknek a megerősítésére vagy módosítására időnként javaslatot tettek. Ügyeltek az árkok, a kapuk és az utak állapotára, ugyanakkor szemmel kísérték a termés érettségi állapotát. Javaslatukra fogadta fel a tanács a csőszöket vagy szőlővigyázókat, akiknek az őrzési feladataikon kívül kötelességeik közé tartozott a hegybírók munkájának a segítése. A csőszök a városok fizetett alkalmazottai voltak, akiknek a bérét a gazdák szőlőterületük arányában fizették, illetve sorkoszton tartották őket. A szőlőbírák munkájukért a 18. század végéig - más városi tisztségviselőkhöz hasonlóan - semmiféle díjazást nem kaptak, csupán csak adókedvezményben részesültek. Az Alföldön a szőlősgazdák nem alkottak semmiféle szervezetet vagy testületet, a szőlőhegyek rendjét pedig a 18. század végéig nem foglalták önálló, írott szabályzatokba, hanem azok szerves részét képezték a mezővárosok életét szabályozó statútumok összességének. Az 1840. évi mezőrendőrségi törvény hatályba lépése után helyenként (pl. Nagykőrös, Kecskemét) nekiláttak külön hegyrendőri szabályzat megfogalmazásának.* Kivételesnek tűnik Kiskunhalas esete, ahol a tanács már 1803 tavaszán elhatározta azt, hogy a szőlők Jobb securitásba hoz.ása" érdekében regulációt fognak készíteni. Május 24-én a tervezetet egy-két kiegészítés után jóváhagyták, és elrendelték a kihirdetését.8 9 A hódmezővásárhelyi szőlőhegyi rendszabály A rendtartás alapvetően a szőlőbírákra és a csőszökre vonatkozik, de említést tesz a szőlősgazdák és a bérmunkások kötelezettségeiről is. Előbbiek valamiféle ellenőrző funkciót láttak el, illetve megteremtették a kapcsolatot a birtokosok, a városi elöljáróság, illetve a földesúr között. A dokumentumból azonban nem derül ki, hogy kik és milyen szempontok alapján választották meg őket, csak sejteni lehet, hogy városi tisztségviselők voltak, akik a csőszök felett felügyeletet gyakoroltak. Ez abból is kitűnik, hogy a szabályzat rendelkezik a csőszök béréről, míg a szőlőbírákat ebben a tekintetben nem említi. Mind a szőlőbírák, mind pedig a csőszök elsődleges feladata a birtok- és termésvédelem volt, másrészt igyekeztek biztosítani a földesúr számára a maximálisan elérhető részesedést a megtermelt javakból. A szőlővel beültetett területeket mindenütt kerítették, amire azért mutatkozott szükség, mivel az ültetvényeket meg kellett óvni a szomszédos legelőkön tartott állatok kártételétől. Ennek kézenfekvő módja lehetett az árkok ásása során kitermelt föld felhalmozása a partoldalon, amelyet tövisekkel raktak tele vagy fákat, bokrokat ültettek rá, hogy előbb-utóbb áthatolhatatlan bozót fejlődjön ki. 8 ÉGETŐ 1993. 130. Uo. 131. 12
