A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

Vásárhelyen az utcanevek 1948-ban történt revíziója alkalmával az irredenta elnevezésű Várad utcát Ötvenhat mártír utcájára, keresztelték át. Az indoklás szerint „az 1919. évi forradalom leverése után a helyi munkásmozgalom 56 vezető tagját végezték ki, akik életük feláldozásával írták be a város történelmébe nevüket”.88 A Városi Béke Bizottság a Nagy Dezső-féle tanya falán 1953-ban táblát helyezett el „az ellenforradalmárok által 1919. július 25-én ártatlanul kivégzett 55 hős proletár emlékére”. A 47-es út mentén, a tanya bejárójánál 1969- ben, a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján avatták fel az impozáns, négy méter magas emlékművet, rajta márványtáblákon a kivégzettek neveivel.89 Az emlékművön eredetileg „Az ellenforradalmárok által 1919. július 25-én meggyilkolt mártírok emlékére” szöveg volt olvasható. A rendszerváltást követően, amikor az immár nemzeti alapra helyezett, de ez esetben továbbra is leegyszerűsítő történelemszemlélet már magyarellenes bosszúállásként, megtorlásként ítéli meg a tragédiát90, a felirat „A román megszállás vásárhelyi mártírjai”-ra módosult.

A tragikus eseményről az országos történetírás is megemlékezett. A tízkötetes Magyarország története pontatlanul azt írja, hogy a város elvesztése után a munkástanács 56 munkatársát összeszedték és agyonlőtték.91 Egy másik munka a román királyi hadsereg erősen kommunistaellenes magatartásáról szólva, egy korábbi feldolgozás alapján, az általuk nagy buzgalommal összeszedett és különböző helyeken kivégzett 647 kommunista közt Hódmezővásárhelyen 66-ot (ebből 56 géppuskával) említ.92 93

Magyarázatszerű a megniagyarázhatatlanra

A történtek, mint azt Vásárhely esete példázhatja, nem vezethetők vissza pusztán ideológiai indíttatásra. A megszállók kezdetben meglehetős türelemmel viszonyultak a számukra közvetlen fenyegetést nem jelentő tanácshatalomhoz, a felelősségre vonások is jószerével csak a távozásuk után indultak meg.91 Május derekán ugyan őrizetbe vettek és kihallgatás céljából Orosházára kísértek mintegy 20 munkásvezetőt, egy hét múltán azonban valamennyit sértetlenül hazabocsá88 CSML HL Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottsága közgyűlésének jegyzőkönyve 34/1948.

89CSMH, 1969. máj. 9.

90 SZENTI Tibor: Egy bemocskolt monumenttel nagyapáink emlékét gyalázták meg = Vásárhely és Vidéke, 1991. márc. 7.; SZENTI Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 1997. Hódmezővásárhely, 1998. 66.; FÖLDVÁRI László: Román megszállás és terror Hódmezővásárhelyen, 1919-1920. Hódmezővásárhely, 2004. 29.; SZENTI Tibor 2008. 90.

91 HAJDÚ Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság c. fejezet = Magyarország története. VIII. köt. 1918-1919.; 1919-1945. Budapest, 1976.

92 FOGARASSY 1988. 46. (Rumänien und der Bolschewismus in Ungarn. Budapest, 1943. 31.)

93 MAKÓ Imre: „Letörtük a burzsoát”. Ügyészségi vádindítvány a Tanácsköztársaság hódmezővásárhelyi vezetői és közegei ellen = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2005. Hódmezővásárhely-Budapest, 2006.

79