A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Száz éve született Keresztes Tamás hódmezővásárhelyi parlamenti képviselő
PRESZTOCZKI ZOL TAN SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KERESZTES TAMÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI PARLAMENTI KÉPVISELŐ A második világháború után a szovjet fél részéről sem látták akadályát annak, hogy Magyarországon - az eddigi legszélesebb választójog alapján - általános, titkos választásokat rendezzenek. A politikai kínálat átalakult: az eddigi jobboldali politikai erőket (Magyar Élet Pártja, Magyar Megújulás Pártja, Nyilaskeresztes Párt stb.) betiltották, míg az 1945 előtt baloldalinak számító Független Kisgazdapárt a jobboldalra került, és mint a parasztság és a polgárság képviseletének megtestesítője kezdte meg pártépítő munkáját, valamint a nemzetgyűlési választásokra való felkészülést. Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, Kovács Béla és Varga Béla irányította országos szinten a párt újjászervezését és a választásokra való felkészülését. A Magyar Kommunista Pártot gyakorlatilag néhány, két világháború közötti moszkvai emigráns (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Nagy Imre, Vas Zoltán) szervezte újjá, akik 1944 végétől, 1945 elejétől ellenőrizték az új karhatalmi szervek — rendőrség, honvédség, határőrség - létrehozását. Emellett a közellátás is a kezükben volt. A szociáldemokraták helyzete nem volt ilyen egyszerű. Peyer Károlytól kezdve Kéthly Annán és Takács Ferencen át Marosán Györgyig számos irányzat képviseltette magát a pártban. Az igazságügyi és az iparügyi tárcát irányította szociáldemokrata miniszter, de előbbinél erőteljesen érvényesült a kommunista befolyás. Még bonyolultabb volt a helyzete a Nemzeti Parasztpártnak, amely 1939-ben alakult, de csak 1944 decemberétől volt módja szervezőmunkára. A Kisgazdapárt is akadályt jelentett. Kénytelenek voltak a szegényparasztság érdekeinek képviseletét felvállalni. Főbb vezetői ismert népi írók: Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József, Kovács Imre, Illyés Gyula és Szabó Pál. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ötödik pártja, a Polgári Demokrata Párt csak Budapesten és a nagyobb városokban volt politikai tényező.1 A pártszervezés és a választási felkészülés során a legnagyobb apparátust a kisgazdák, a szociáldemokraták és a kommunisták tudták hadrendbe állítani. A választások tétje nagy volt: a választók melyik pártra merik rábízni az ország újjáépítésével, a gazdasági, társadalmi, politikai, közigazgatási viszonyok konszolidálásával járó feladatokat. Az 1945. november 4-i választásokat követően kiderült, hogy ez a politikai erő a Kisgazdapárt, amely a kiosztható 409 mandátum közel 60%-át megszerezte. A nagyarányú győzelem oka részben a kommunistákkal szembeni bizalmatlanságra, részben a kevés pártra, részben a háborút megszenvedő lakosság konszolidáció és stabilitás iránti igényére vezethető visz1 A választási felkészülésről ld. IZSÁK Lajos: Rendszerváltástól rendszerváltásig. Budapest, 1998. 15-25.; IZSÁK Lajos: Polgári pártok és programjaik Magyarországon 1944-1956. Pécs, 1994. 11- 63.; valamint SZŐKE Domonkos: 1945. Szabad választás - szabad választás? = Tiltott történelmünk 1945-1947. Szerk. HORVÁTH János. Budapest, 2006. 15-43. 267
