A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről

tevékenységre sem alkalmas hodály”. Másnap csöngött nálam a telefon, és Sajti Imre, a városi pártbizottság első titkára azt kérdezte tőlem, hallottam-e Csaba felháborító nyilatkozatát? Igenlő válaszomra azt mondta: tűrhetetlen, hogy mikor

3-4 gyermekes munkáscsaládoknak nem tudnak lakást adni, akkor Fejér Csaba az ingyen kapott műtermes lakásról így nyilatkozzon. Mi az én véleményem? - kérdezte. „Nézd, ezt többféleképpen is meg lehet közelíteni. Juhász Gyula azt írta: »Nem a pacsirta fontos, hanem a dal«. Költői helyett társadalmira fordítva, aki az átlagnál többet ad a társadalomnak, annak talán valamivel többet el is lehet nézni. És végül - bár a hodály-minősítést legkevésbé sem menti, a müter- mes lakások alaprajzi eloszlása valóban nem mondható szerencsésnek.” Majd folytattam: „mindenesetre beszélek Csabával, tolmácsolom véleményeteket, és figyelmeztetem a jövőre nézve, hogy jobban gondolja végig, mit mond”. Végül tudomásul vette a Csabával kapcsolatos ígéretemet és egyben az ügy le is zárult.

Csabának persze azért is szerencséje volt némileg, mert bohókássága miatt nem vették teljesen komolyan. Jött viszont az újabb és még komolyabb ügy, amelyik azonban szerencsés fordulattal végződött. A Művészet folyóirat körkérdést intézett több művészhez Vásárhellyel és az itteni művészettel kapcsolatban, írt Csaba is egy rövid levelet, nem publikálásra, csak mintegy mentségül a szerkesztőségnek - megmagyarázva, hogy miért nem nyilatkozik magára a kérdésre. Nem írta azonban rá, hogy a levél nem publikálható. És így megjelent a Művészetben a következő szöveggel: „Nem is tudom, mit írjak, mert minden és mindennek az ellenkezője is igaz. Végül valamilyen alföldi ideológia jönne ki, és én az egyéni ideológiákat is utálom” (inkluzíve: „Hát még a közösségieket!”). Szerencsére az első párttitkár pártiskolán volt ez idő tájt, így a másodtitkár dörgedelmeit nyugodtan végighallgattam. Volt benne szó bűnvádi eljárásról, hogy most már mindenen túllépett a Fejér Csaba, ami eltűrhető, és a szokásos útra kell terelni az ügyet. A fenyegetésre csak annyit mondtam, mivel tudtam, hogy Fejér Csaba festmény van a háta mögött: „Fordulj meg!” Úgy látszott, nem tudta a mozdulat célját, mert azt kérdezte: - „Miért?” Én csak ismételtem, még határozottabban: - „Csak fordulj meg!” Erre csakugyan megfordult, és csak annyit mondott: - „Na, hagyjuk a fenébe az egészet.”

Kincses temetőbeli síremlékének Lantos Györgyi által alkotott portréja plasztikai remekmű. Még valamit Csabával kapcsolatban: Két festménye van tulajdonomban. Mindkettőnek külön története van. Múzeumigazgatóságom legelején meglátogattam műtermében. Dr. Ótott Ferencet és feleségét találtam nála, tanakodva, hogy melyik müvét vásárolják meg. Szóba került korai korszakának egyik főműve, a Fekete órás csendélet is, amelynek 1500 Ft volt az ára. Örültem, hogy nem azt választották, mert nekem annyira megtetszett, hogy a jelzett árért meg is vásároltam. Csaba második festménye nem könnyen került hozzám. Kiállítását nyitottam, és nyilván a neki is tetsző szöveg hatására ígérte meg, hogy egy képet ad nekem. Múltak a hónapok, a kép sehol. Már fordultam feleségéhez, unokahúgomhoz, sőt húgomhoz, az anyóshoz is, hogy emlékeztessék Csabát ígéretére. Eredmény semmi. Nagy sokára valamilyen fontos városi ven- 234